Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Remete László dr.: Könyvtártörténetírási tapasztalatok

1870-ben a Fővárosi Statisztikai Hivatal alapítója, utóbb világhírűvé lett, ma is számon tartott egykori igazgatója a fővárosi statisztikai évkönyvekben rendszeresen közreadta Budapest legnagyobb közkönyvtárainak fejlődési számadatait. A mi esetünkben ugyancsak nagy segítséget jelentettek az 1890-ben indult Fővárosi Közlöny évfolyamai. Ismét a feladat nagyságának példájaként utalunk arra, hogy e periodika néha 2000-3000 oldalas anyagait kellett végigpásztázni, hogy a könyvtárra vonatkozó határozatokat, s a könyvtári bizottságnak az intézmény sorsára kiható fontos döntéseit kicédulázhassuk. A kezdeti vonakodás után bele kellett törődnünk abba is, hogy a „Budapest székesfőváros költségvetése és zárszámadása" című sorozatok ugyancsak vaskos köteteit darabról darabra vegyük kézbe, ezekben ugyanis a könyvtári évkönyvekben publikált táblázatoknál sokkal részletesebb felsorolásban találtuk meg az intézményre áldozott összegek felhasználásának adatait: mennyit fordítottak a központ, a kerületi könyvtárak könyvbeszerzésére, építkezéseire, az alkalmazottak különböző kategóriáinak fizetésére, bérrendezésre stb. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az adott tételek értékeléséhez meg kellett tanulni az 1892-ig használt forint, az 1927-ig használt korona, az 1946-ig használt pengő és a mostani forint - az egyes időszakokon belül is változó - vásárlóerejének viszonyítását. Az 1900-ban indított Magyar Minerva, az 1913-ban indult Könyvtári Szemle, a Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének 1930-as években indított Közlönye, György Aladár 1886-ban megjelent alapvető statisztikai munkája, a század eleji Múzeumi és Könyvtári Értesítő és hasonló források számunkra lényeges adatainak felhasználásán túl kiváló segítséget jelentettek számunkra a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest G} űjteménye immár 60 000 szelvényből álló újságkivágatai. Ebben több ezer könyvtári vonatkozású cikket is találtunk. Sajtóközlésekről lévén szó, sok volt bennük a pontatlanság, de néha e megbízhatatlan hírek ellenőrzése nyomán oldottunk meg egy-egy problémát. A sajtóforrások egyébként jelentősen hozzájárultak a feldolgozás színesítéséhez. A kutatások kibővülésekor győződtünk meg róla, hogy mindenfajta nyomtatott forrásnál megnyugtatóbb, szilárdabb bázist nyújt számunkra a levéltári, irattári anyag, mindenekelőtt a könyvtár saját irattára, régi levelezése, személyi vonatkozású dokumentumai, amelyekről feltárásuk után kiderült, hogy a mi könyvtárunk esetében általános kultúrhistóriai, munkásmozgalom- és politikatörténeti jelentőségük is van. Elveszett, elkallódott akták esetén olykor a leltárkönyvek szűkszavú feljegyzései némi kárpótlást nyújtottak. Segítségükkel, néha egy irattári szám alapján a felsőbb hatóság, nálunk a Fővárosi Tanács, pontosabban Budapest Főváros Levéltára állományában sikerült az elveszett akta eredetijét vagy másodpéldányát felkutatni. Ehhez hozzá kell tennünk: a nyomtatott források feldolgozásánál is nehezebb feladatnak bizonyult az irattárak tengeréből azokat a darabokat kiszűrni, amelyek a könyvtár története szempontjából valóban értékesek. Önálló és hosszú távú feladatot jelentett könyvtárunk több generáció által gyűjtött állományának alaposabb megismeréséig eljutni. Az új és újabb adatok birtokában más szemmel láttuk, tanulmányoztuk a központ anyagát. Fokozatosan világos értelmet kaptak az egyes kötetekben található olyan bejegyzések, amelyekre régebben ügyet sem vetettünk. Elsősorban a tulajdonpecsétekre utalok, amelyek segítségével rekonstruálni tudtuk a raktár egymásra épülő rétegeinek származását. A főként német nyelvű jogi művekben található „Buda szabad királyi főváros" körpecsét például XVIII. század végi, XIX. század eleji városi hivatali könyveket jelez. „Pest szabad királyi főváros könyvtárából 1850" szövegű pecséttel 1850 nyarán látták el a Frank Ignác jogászprofesszor által a városra testált könyvhagyaték darabjait. Egyszerűbb volt rekonstruálni gróf Zichy Jenő páratlan becsű magángyűjteménye köteteit a bennük lévő családi pecsétek alapján. Thallóczy Lajos 6000 41