Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Remete László dr.: Könyvtártörténetírási tapasztalatok

KÖNYVTÁRTÖRTÉNETÍRÁSI TAPASZTALATOK Dr. Remete László Makkai László nézetem szerint könyvtárszociológiainak is minősíthető történeti elemzése után a magam részéről gyakorlatiasabb problémákról szeretnék beszélni. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az utóbbi másfél évtizedben többirányú erőfeszítést tett, hogy saját múltját minél sokoldalúbban feltárja és megismerje. Az intézmény - évkönyveiben közreadott részlettanulmányokon kívül— 1959-ben publikálta Szabó Ervin könyvtártudományi és művelődéspolitikai írásainak nagyszabású, több mint 700 oldalas gyűjteményét, amely önmagában is igen értékes forrásnak bizonyult a könyvtár 1918-ig terjedő története jobb megismeréséhez. 1964-ben Dienes Lászlónak, a könyvtár két ízben volt nagynevű vezetőjének, Szabó Ervin egyik legkitűnőbb tanítványának válogatott írásaiból került kiadásra egy terjedelmes, életrajzzal, valamint gazdag bibliográfiával kísért szöveggyűjtemény. 1968-ban Szabó Ervinnek nagyrészt kötetben addig még nem publikált cikkeiből jelentettünk meg egy nagyobb válogatást, kiegészítve seregnyi kortárs, tanítvány, tisztelő, mint Kun Béla, Varga Jenő, Lukács György és mások Szabó Ervint méltató írásaival. 1964 óta a nagyobb kerületi könyvtárak publikálták egymás után történetüket, rendszerint fennállásuk valamelyik évfordulóján és saját munkatársaik gondozásában. így a Belvárosban működő 1. számú, a VII. kerületi 2. számú és a VIII. kerületi 3. számú könyvtár félszázados történetéről adtak ki összefoglalókat 1964-ben, majd a budai 6. számú és az angyalföldi 7. számú könyvtárról 1969-ben. Az utóbbi kettőt a Tanácsköztársaság idején alapították, s ennek 50. évfordulóján publikálták a múltjukat feldolgozó kis tanulmányokat. 1967 elején „A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története" címen látott napvilágot az a több, mint 300 lap terjedelmű monográfia, amely irattári, levéltári és sajtóforrásokra támaszkodva részletesen mutatta be az intézmény 1904-ig terjedő előtörténetét, majd a felszabadulásig terjedő históriáját, párhuzamosan tárgyalva a társadalomtudományi központ és az 1912— 14-ben megalapított közművelődési hálózat fejlődését, és röviden kipillantva a felszabadulás utáni évekre is. Néhány nappal ezelőtt az óbudai 8. számú könyvtár 50 éves történetét adhatta olvasói kezébe ez a fiók. E viszonylag intenzív tevékenység, a kutatómunka közben felgyülemlett tapasztalatok ismertetése talán tanulságul szolgálhat testvérintézmények számára hasonló vállalkozások végrehajtásának megkönnyítésére. Könyvtárunk kettős funkciójú, tudományos és közművelődési jellegű, emellett elég nagy múltra visszatekintő, szervezetét, technikai berendezését tekintve mégis modern intézmény, így históriája többféle típusú könyvtár számára is tanulságokkal szolgálhat. Elsőként egy olyan mozzanatot szeretnék felemlíteni, amelyre eredeti programom szerint nem akartam kitérni, de Makkai László nyomatékos ajánlására mégis beszélek róla: egy ilyen nagy könyvgyűjtemény históriájának feldolgozásához roppant sok idő, aprómunka, energia kell. Ezt a tényt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban is csak fokozatosan is39