Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Makkai László dr.: A könyvtártörténetírás művelődéstörténeti módszerei

A KÖNYVTÁRTÖRTÉNETÍRÁS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI MÓDSZEREI Dr. Makkai László Magyar könyvtártörténetírás legalább azóta van, mióta a Bibliotheca Corviniana csodálói Mátyás gyűjteményéről már annak keletkezése idején írni kezdtek. A tudományos könyvtártörténetet sem itt és most kell megalapoznunk, az elmúlt száz-százötven év alatt ezt a munkát sokan és jól elvégezték és ma is végzik. Ezúttal csak arról szeretnék beszélni, hogyan illeszkedik bele a könyvtártörténet az általános művelődéstörtönetbe, mit kaphat attól és mit adhat annak. A művelődéstörténetet sokféleképpen határozzák meg. Anélkül, hogy a tárgyköre, határai és sajátos módszerei körül folyó vitába belebocsátkozva, végleges és kimerítő definícióját kívánnám adni, felvetett témánk jobb megközelítése érdekében szabadjon a művelődés folyamatát úgy felfognom, mint információk, tudósítások létrehozását, összegyűjtését és rendezett tárolását, történjék ez — a legősibb módon — az emberi agyakban, vagy — ami most érdekel minket — könyvekben, könyvtárakban. Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy ezek az információk mind keletkezésükben, mind befogadásukban eleve értékelt információk, a szép, jó, igaz stb. vagy ezekkel ellentétes, negatív megítélés értékkategóriái tapadnak hozzájuk, mintegy utasításként rendezésükre és gyakorlati felhasználásukra. Az embert az állatvilágból elsősorban az emeli ki, hogy viszonylag kevés, élet folytatásához korántsem elegendő veleszületett - köznapi szóval: ösztönös - információval ellátva jön a világra, s a környezetében való eligazodást szolgáló információkat egész életén át tartó, bár változó intenzitású tanulással szerzi meg. Informáltságunk ezért túlnyomó részben nem biológiai-genetikus, hanem tanult, tehát társadalmi természetű. A könyvtár is információk így vagy úgy rendezett halmaza. A könyvekben és könyvtárakban tárolt információk elsődlegesen társadalmi természete mindenki előtt világgos, de kevesen gondolnak arra, s még a gyarapítási osztályok munkatársai sem tartják elég következetesen szem előtt, hogy a könyvtár is értékelt információk gyűjteménye. Többékevésbé tudatos válogatás (tehát értékelés) eredménye az, hogy mi kerül be egy könyvtárba és mi nem. A könyvtártörténet elsőrangú tennivalója tisztázni, hogyan történt a könyvtárt létrehozó és fejlesztő in formáció válogatás, könyvtárosi nyelven szólva: miért és hogyan alakult ki gyűjtőköre, profilja. Mekkora volt benne a tudatosság foka, milyen szerepet játszott benne a véletlen, milyen feltételek, lehetőségek irányították, korlátozták? A könyv- és nyomdatörténet a megmondhatója, hogy egy könyvtár gyűjtési lehetősége eleve meg van ugyan szabva azáltal, hogy milyen információkat tárol egy adott társadalom könyvekben, de még ezen belül is szűkebb korlátokat állít az információk könyvtárba gyűjtésének a különböző anyagi és szellemi feltételek egész sora. Nemcsak ma, az ún. információrobbanás korában, hanem mindig is több volt a könyv, mint amennyit egy-egy könyvtár beszerezhetett vagy be akart szerezni. A könyvtár keletkezése tehát maga is információ-válogatás, a könyvben elsődlegesen értékelt információknak másodlagos értékelése, tartalmilag is, mennyiségileg is. 33