Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Makkai László dr.: A könyvtártörténetírás művelődéstörténeti módszerei

A művelődéstörténeti szempontból és módszerrel dolgozó könyvtártörténész nem pusztán magára a konkrét anyagra, a polcokon álló könyvekre gondol, hanem elsődlegesen a mögötte álló könyvtárosra, gyűjtőre, aki valamilyen okból éppen ezeket a könyveket szerezte be, s mindenekelőtt ezt az okot kell tisztázni. Néha — szerencsés esetben — már a kutatás kiindulópontján tudunk erről valami lényegeset, máskor — és többnyire — csak fáradságos munka árán tudjuk felderíteni, de csak így juthatunk el oda, hogy válaszolhassunk a fő kérdésre: egy adott időszakban egy adott társadalom osztályai, rétegei, csoportjai, ezeken belül egyénei milyen széles körűen, alaposan, mennyire korszerűen voltak - vagy legalábbis lehettek - informálva? Persze azt is figyelembe kell venni, hogy nem a könyv, a könyvtár az információk egyedüli forrása. Ilyen elsőrendűen a család, a munkahely, az iskola is. De pl. az iskola nehezen választható el — különösen az európai civilizációban - a könyvtől, a könyvtártól. Az iskola tanít írni-olvasni, kézbe adja az első könyveket, indít további olvasásra, esetleg éppen könyvgyűjtésre. A legtöbb iskola maga is rendelkezik könyvtárral, s a magyar könyvtártörténetben közismerten előkelő helyet foglalnak el a nagy iskolák könyvtárai. Nem egy esetben, ha az illetőnek nem maradt fenn saját könyvtára vagy annak jegyzéke, egy-egy jelentős személyiség információbázisáról — legalábbis életének indulási szakaszára - a legmegbízhatóbb forrás annak az iskolának a könyvtára, ahol tanult. Jó példa erre az a kiállítás, amelyet a debreceni kollégium nagykönyvtárában a Himnusz keletkezésének 150. évfordulójára rendeztünk. Kiindulva Mészöly Gedeon tanulmányából, sorrólsorra kielemeztük a Himnusz alapgondolatainak és frazeológiájának forrásait, s minden versszaknak egy-egy tárlót szánva, kiállítottuk a könyvtárnak Kölcsey 14 évi debreceni diákoskodása idején bizonyíthatólag már megvolt azon könyveit, amelyekben a szóban forgó eszmék és kifejezések megtalálhatók. Kiderült ebből nemcsak az, amit már eddig is többé-kevésbé tudtunk, hogy a Himnusz gondolatvilága és hangvétele mélyen a XVI-XVIII. század irodalmában, főleg annak zsoltáros énekköltészetében gyökerezik, hanem az is, hogy magában foglalja a felvilágosodás és a nemzeti ébredés korának hazai eszmekincsét is, főleg pedig az, hogy a Himnusz „nyersanyaga", amelyből a költő egyéni módon, a maga mondanivalóját és formáló készségét hozzáadva, művét megalkotta, egészében a kollégiumi könyvtár 100—150 (vagy valamivel több, hiszen ugyanazon gondolat és kifejezés nemzedékeken át öröklődik és könyvekben ismétlődik) kötetéből van merítve. Ez így egy fajtája a könyvtártörténetnek, közelebbről a könyvtár használata történetének; megtudom belőle, mi volt egy adott időpontban a könyvtár élő könyvanyaga, mi forgott az olvasók kezében s egyben, ha nem ismerem egy író könyvtárát vagy könyvtári műveltségét, a műveiben lerakódott információ kincsből következtethetek arra a könyvtárra, amelyet életének egy bizonyos szakaszában használt vagy használhatott. Természetesen az ilyen közvetett módszernél megbízhatóbb és eredményesebb a konkrét könyvanyagból, meglévő könyvtárból vagy könyvtári jegyzékből egy író könyvműveltségét kielemezni, ami a szóban forgó könyvtár keletkezésére és természetére is világot vet, ha magángyűjteményről van szó. Mesteri példáját nyújtja ennek Zrínyi-bibliográfiájában Klaniczay Tibor; a vonatkozó fejezet az írói egyéniség és egy magánkönyvtár fejlődésének egyaránt kitűnő ábrázolása. A könyvtárakat általában köz- és magánkönyvtárakra szokás osztani, de a könyvtártörténész ezzel nem elégedhetik meg. Nem egy esetben magánkönyvtár áll egy közkönyvtár fejlődésének kezdetén, mint a mi Országos Széchényi Könyvtárunknak, de más nagy nemzeti könyvtáraknak is, s nem egy közkönyvtár rejt magában (együtt vagy szétszórva) több magánkönyvtárat. A könyvtártörténész számára azért talán hasznosabb és tanulságosabb egy- és több-nemzedéki könyvtárakról beszélni; az utóbbi kategóriába sorolhatók 34