Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Tarnai Andor dr.: A bibliográfia mint új kutatások ösztönzője

A BIBLIOGRÁFIA MINT ÚJ KUTATÁSOK ÖSZTÖNZŐJE Dr. Tarnai Andor Borsa Gedeon előadásához személyemben olyan irodalomtörténész szól hozzá a következő negyedórában, aki egykor kilenc évig könyvtárban dolgozott, s azóta is érdeklődik a bibliográfiai kérdések iránt; olyan kutató emellett, aki szűkebb szakmáján túl szívesen foglalkozik művelődéstörténettel, ezen belül is főként az eszmék történetével. A távoli és közelebbi múlt egyformán beszél belőlem, amikor már most, korreferátumom elején teljes meggyőződéssel kijelentem, hogy egyetértek Borsa Gedeon előterjesztésével. A következőkben nem is kívánok mást tenni, mint hogy művelődéstörténeti adalékokkal egészítem ki magukban is meggyőző elgondolásait, és mellesleg néhány jótanácsot adok, ha egyáltalán szükség van ilyenre. A kiegészítő megjegyzéseket persze nem az öncélú adathalmozás céljából mondom el, hanem a javaslatok támogatására: arra szeretném ui. általuk nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy a bibliográfusnak a nyomtatványok formai elemzése után, ha lehetséges, tanácsos megkérdezni az egyes tudományok művelőit, akik .esetleg tartalmilag ismerik a leírt könyvek egy részét, vagyis hogy az anyag nyomdába adása előtt kívánatos egy szakmai lektorálás, amely a címleírások (főleg az idegen nyelvűek) ellenőrzésétől a szerzők nevének megállapításáig s a különböző címek alatt megjelent művek azonosításáig terjedhet. A szóba kerülő két propozíció korántsem új: a szakirodalmat a bibliográfus általában nagyon jól ismeri és hasznosítja; a javaslatok egyedül azt foglalják magukban, hogy lehetőség szerint a még megíratlan tudásanyagot is fordítsa hasznára. A XVII. századi magyarországi nyomtatványok feldolgozásának itt ismertetett módszeréről csak a legnagyobb helyesléssel lehet nyilatkozni. Azt hiszem, nem kell prófétának lenni a várható, helyenként igen meglepő eredmények megjövendöléséhez, amelyek lényeges pontokon módosíthatják a tudomány mai álláspontját. A vállalkozás sikerének legfőbb biztosítéka a Régi Magyar Nyomtatványok első, XVI. századi kötete, amelyet nagy elismeréssel fogadtak a recenzensek és az egész szakmai közvélemény. Javaslataim nem is erre, hanem az 1700-1800 közötti nyomtatványok tervezett feldolgozására vonatkoznak. Az elhangzott tervezetből első hallásra meg lehet ítélni; hogy a XVIII. század teljes könyvanyagát magában foglaló bibliográfiának elkészítése az utóbbi évtizedek legnagyobb és legjelentősebb könyvtörténeti vállalkozása. A feldolgozás tudományos fontosságát más oldalról azzal tudom leginkább kiemelni, ha elmondom, hogy irodalomtörténész körökben kialakulóban van egy felfogás, amelynek képviselői — valószínűleg nem egészen indokolatlanul - a XVIII. századot a maga egészében a felvilágosodás jegyében állónak gondolják. A még bizonyításra váró nézet képviselői megkülönböztetnek egy 1690 tájától 1730-40ig terjedő korai felvilágosodást, egy újabb szakaszt Bessenyei György fellépéséig, s egy továbbit a jakobinus-mozgalom bukásáig. A két utóbbi periódus teljesen elfogadott, az 1772-es évszám hagyományos az irodalomtörténeti rendszerezésekben. A felvilágosodás első nyomainak kimutatása, lassú tér29