Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Tarnai Andor dr.: A bibliográfia mint új kutatások ösztönzője

foglalásának ábrázolása, s ezáltal egy korai felvilágosodás megalapozása az, ami még várat magára; egyéb okok mellett azért is, mert a Rákóczi-szabadságharc bukásától a Bessenyei fellépéséig terjedő hat évtized még bibliográfiailag sem áttekinthető. Részben ugyancsak az anyag feltáratlanságával függ össze, hogy az 1772 előtti és utáni szakaszok kapcsolatát nem dolgoztuk ki elég körültekintően, sőt nem titok, hogy helyenként meglehetősen hézagos a Bessenyei fellépését követő évek ismerete is. Nem nagyon tudjuk például, hogy a felvilágosodás korábbi periódusainak irányzatai hogyan, milyen mértékben éltek tovább, és egyelőre nem sikerült szóra bírnunk az 1772 után is javában élő hazai latin irodalmat sem, amelynek eszméi és formái feltehetőleg legalábbis kölcsönhatásban álltak a nagy erővel meginduló magyar nyelvű irodalommal, ha ugyan bizonyos esetekben nem egyenesen inspirálták azt. A még ismeretlen nyomtatványok óriási számát értékesen bizonyítja a Komjáthy Miklósné szerkesztésében 1971-ben megjelent kitűnő kötet, amelybe az 1771—1800 közötti évekből 7660 korábban ismeretlen mű címét sikerült gondos gyűjtőmunkával összeállítani. Az újonnan feltárt anyag értéke néhány példán mérhető le. A legtájékozottabb Bessenyei-kutatók sem tudták, hogy a pesti piaristáknál 1784-ben egy filozófiai vizsga alkalmával Bessenyei Holmi]ít osztogatták liber gradualisként. Bármily hihetetlen is talán első hallásra, ez történt, s az új tény ismeretében egészen nyilvánvaló, honnan eredeztethető - az Orczy-ház befolyása mellett - a piaristáknál tanuló fiatal Batsányi Bessenyei iránti tisztelete, s miért emelhetett át első irodalmi művébe változtatás nélkül egész mondatokat a Holmiból. (Szauder József: Bessenyei és a fiatal Batsányi, Az estve és az álom c. kötetben, Bp. 1970,123—35; a Holmi Positiones ex institutionibus philosphicis cím alatt, Pestini 1784.) A Petiik új, V. kötetének eszmetörténetbe vágó műveit felsorolni is nehéz lenne, annyi pl. a felvilágosodást védő és támadó, a politikai és a vallásos gondolkodás átalakulását sejtető címek száma. Az első csoportba tartozó könyvek feldolgozása valószínűleg nagymértékben mélyítené el az eszmeáramlat hazai útjának ismeretét; a felvilágosodás ellen írott művek átolvasása különösen azért lenne tanulságos, mert a támadó a megtámadottról árul el adatokat, s mert az ilyen irányú kutatás hosszú évtizedek óta szünetel. A vallásos világkép XVIII. századi teljes átalakulásához, a laicizálódás előrehaladásához a katolikus teológusok egymás ellen folytatott vitái nyújthatnának újabb adalékokat. Különösen fontosnak tartom, hogy a Rákóczi-szabadságharc bukása és a jozefinizmus közötti időszakból néhány anti-janzenista nyomtatvány címe bukkant elő. E művek lehetővé teszik, hogy azokban az évtizedekben is foglalkozzunk a nevezetes francia áramlat hazai történetével, amelyekben Zolnai Béla — források hiányában — még nem tudott kutatásokat folytatni. Az eredményes munkához elengedhetetlen feltétel persze a jó latin és német tudás, mert a XVIII. századi nyomtatványok túlnyomórészt nem magyar nyelvűek. A nyelvismeret óvja meg a rövidítésre törekvő leírót, hogy grammatikailag elrontsa a címeket, vagy olyan részeket is kipontozzon, amelyekre szükség lenne. (A liber gr adualisoknál pl. a vizsga helye, tárgya, a tanár és a hallgató rendi hovatartozása.) A százalékban kifejezve nagyon kevés, de abszolút számokban mégiscsak számottevő mennyiségű hiba láttán ajánlom most a nyilvánosság előtt, hogy leghelyesebb lenne a teljes címlapot leíratni, és egykét valóban hozzértő, gyakorlott bibliográfusra bízni a rövidítés nem mindig egyszerű munkáját, rájuk hagyva egyszersmind az idegen rövidítések feloldását is. Nehezebb feladat a különböző címek alatt és nyelveken megjelenő művek azonosítása s a szerzők megállapítása. A művek tartalmi ismerete és memória egyformán megkívánnn