Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Borsa Gedeon dr.: Régi nyomtatványok feltárása Magyarországon

E 17. századi kiadványokat is - az első résszel azonos módon - időrendben kívánjuk feltárni. E követelmény miatt kettős feladattal nézünk szembe: egyrészt meg kell tehát állapítani, hogy egy nyomtatvány valóban az RMNy gyűjtőkörébe tartozik-e, másrészt tisztázni kell, ha ez szükséges, a megjelenés idejét. Mindkét problémával már a 15-16. századi munka során is találkoztunk, most azonban mind a nagyobb mennyiség, mind bizonyos új körülmények az eddiginél is nagyobb gondot okoznak. Bár a nyomtatványok többsége feltünteti a nyomtatás helyét és évét, nem kevés azoknak a száma, amelyek az egyik vagy a másik erre vonatkozó adat feltüntetése nélkül készültek. Jelentősen növelik ezek számát a csak hiányos és csonka példány alapján vagy éppen csak töredékekből ismert nyomtatványok. A magyar nyelvű kiadványok gyűjtőköri problémát nem okoznak, hiszen ezek megjelenési helytől függetlenül érdekesek számunkra, de már nem ez a helyzet pl. egy latin nyelvű nyelvtankönyvvel, amelyik szinte egész Európában, sok-sok országban készülhetett. Hasonlóan sok fejfájást okoznak az évszám nélküli nypmtatványok, amelyeknek pontos besorolása az időrendbe nem egyszer komoly munkát igényel. Ennek ellenére is sokszor előfordul, hogy csak sok éves időhatárok közé lehet a megjelenés feltételezhető időpontját szorítani. Az RMNy első kötetében mind a gyűjtőkör, mind az időrendi besorolás gondjait meglehetősen patriarchális módon, vizuális memóriánkra támaszkodva igyekeztünk megoldani. Ennek az volt a lényege, hogy miután a nyomtatványokat műhelyenként egymás közt megosztva végeztük, munkatársaimmal együtt sikerült viszonylag jól megismernünk a tipográfiai sajátosságokat. Erre támaszkodva határoztuk meg magunk között a problematikus kiadványokat, majd ezt összehasonlító anyag segítségével, vagyis a gyanúba vett műhely kiadványaival történő összevetéssel ellenőriztük. Néhány darabbal bizony előfordult, hogy egy álló hétig kínlódtunk, de végül is valamennyi 1601 előtti nyomtatványról bizonyítani tudtuk nyomdai hovatartozását, ill. elkészítésének hozzávetőleges időkörét. Azonban ez a viszonylag primitív megoldás a 17. században már többé nem járható út. Míg ugyanis korábban egyfajta betűtípust egy időben mindig csak egy hazai műhelyben használtak, e korszakban a matricák és az öntött betűk vándorlása olyan mértékben felgyorsult és Összekuszálódott, hogy ezek megnyugtató tisztázásához már segédletre van szükség. Rákényszerültünk ugyanis arra, hogy jelentős munkával összeállítsuk a hazai műhelyek felszerelésének saját kiadványaikból rekonstruált repertóriumát. Ehhez át kell nézni egy-egy nyomda valamennyi ismert termékének szinte minden sorát, sőt betűjét. Ugyanis regisztrálásra kerül minden, ami a papíron a festékezéssel nyomot hagyott. Ennek főbb csoportjai: a betűtípusok, az öntött körzetek, az iniciálék, a könyvdíszek, az illusztrációk és a nyomdai segédanyagok (lénia, vakanyag stb.). A rendszerezett nyilvántartásban mind a méret, mind a forma pontos rögzítésével a használat időpontja is feljegyzésre kerül, nemkülönben valamennyi felismert esetleges változás is (pl. a fametszet megsérült, a betűtípust más méretre öntötték át stb.). Csakis ilyen aprólékos munkával összeállított és rendszerezett nyilvántartás segítségével van arra mód, hogy a 17. században megnyugtató módon tudjuk meghatározni egyegy kiadvány nyomtatási helyét, ami az idegen nyelvű művek esetében a hazai eredet bizonyításával a gyűjtőkörbe tartozás elengedhetetlen feltétele. Ugyanennek a repertóriumnak igénybevételével lehetséges csak az évszám nélküli nyomtatványoknak az időrendbe történő megnyugtató besorolása. De nem kizárólag az RMNy-munkálat közvetlen támogatását hivatott szolgálni az ilyen nyomdai repertórium, mert a korabeli levéltári adatok rendkívül gyér volta miatt szinte ez az egyetlen biztos bázis, amelynek alapján a hazai könyvnyomtatás történetére vonatkozó ismeretek szélesíthetők, ül. elmélyíthet ők. Ezért 23