Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)
Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Borsa Gedeon dr.: Régi nyomtatványok feltárása Magyarországon
ezek létrehozása rendkívül fontos feladat, amelyhez azonban hihetetlenül sok aprómunka mellett komoly koncepció és kiértékeléséhez nagy szakértelem is szükséges. Bízunk benne, hogy e valóban elengedhetetlen munkaeszköz létrehozásába az érdeklődők - gondolok itt elsősorban a fiatalságra - az RMNy szerkesztőségében az Országos Széchényi Könyvtárban bekapcsolódnak, majd szívós munkával ezeket létre is hozzák. A régi magyarországi nyomtatványok korábbi korhatára 1711 volt. Szabó Károly, aki a múlt század második felében ezt a fogalmat egyáltalában létrehozta, három részből álló „Régi Magyar Könyvtár" (RMK) elnevezésű nagy bibliográfiáját a szatmári békekötés évével zárta. A mostani RMNy-vállalkozás is erre a kiadványra, ül. az azóta megjelent és összegyűjtött adatokra támaszkodik. Az RMK-hoz ugyanis a szaksajtóban — elsősorban a Magyar Könyvszemlében — az évtizedek során egész sor kiegészítést publikáltak. Az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtáros elődeink mind ezeket, mind minden további, tudomásukra jutott adatot regisztráltak. Ennek érdekében mind a hazai, mind a szomszédos országok nagyobb régi nyomtatvánnyal rendelkező gyűjteményeiben rendszeres gyűjtés is folyt. Az eredmény jónak mondható, hiszen a tapasztalat szerint száz eddig még nyilvántartásainkban nem szereplő RMK-példány előkerülésekor 95—99 mint nyomtatvány már ismeretes volt. Ez viszonylag igen jó arányszám, hiszen teljességről bibliográfia esetében mindig igen tartózkodóan szabad csak nyilatkozni. Ez a viszonylagos teljessége tehát az anyaggyűjtésnek biztos alapul szolgál olyan részletes és igényes feltáráshoz, mint amilyen a „Régi magyarországi nyomtatványok" elnevezésű és a fentiekben már nagy vonásokkal vázolt vállalkozás. A régi nyomtatványok kategóriája, amint ezt még bevezetőként említettem, nemzetközileg az 1800. évet veszi felső korhatárul. Megerősítette e döntés helyességét a hazánkkal történelmileg és a fejlődés ütemét tekintve is sok rokon, sőt azonos vonást felmutató ország, Csehszlovákia és Lengyelország gyakorlata is. Ezekben ugyanis már évtizedekkel ezelőtt ugyancsak az 1800. évvel jelölték meg a régi nyomtatványok záró esztendejét. Az RMNy munkálatainak felső korhatára is 1800 lévén, az anyaggyűjtésben komoly problémát jelentenek az 1712 és 1800 között megjelent kiadványok. Ezek feltárásának aránya meg sem közelíti az 1711. esztendővel záródó ún. RMK-korszakot. Vegyük tehát közelebbről szemügyre, hogy mi is a helyzet ezen a téren. Petiik Géza - nagyjából Szabó Károllyal egyidőben - ugyancsak egyszemélyes vállalkozás keretében összeállította az 1712-1860 között megjelent magyar vonatkozású nyomtatványok bibliográfiáját. Az RMK-hoz időben csatlakozva, Petrik több tízezer belés külföldi hungarikát tárt fel az Országos Széchényi Könyvtár, a budapesti Egyetemi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának katalógusai alapján három alap- és egy pótkötetben. Az RMNy gyűjtőköre ehhez képest mind területben (figyelmen kívül hagyva a külföldi nem magyar nyelvű kiadványokat), mind időben (1860 helyett 1800-al zárva a gyűjtést) szűkebb, a Petrik-féle kiadványban közzéadott RMNy-jellegű nyomtatványok száma így 11 630. Ez a látszólag magas szám azonban a gyakorlati tapasztalatok tanúsága szerint sokkal alacsonyabb fokot ért el a viszonylagos teljesség terén, mint azt az 1712 előtti korszakban tapasztalhattuk. Ennek gyakorlati igazolására a nagy számoknak mindig megbízható bizonyítása alapján az Országos Széchényi Könyvtár, ül. annak jogelődje, a Népkönyvtári Központ Könyvelosztójában volt az ötvenes évek derekán megfigyelhető. A köztulajdonba vett több núllió kötetnyi könyv közül az 1712— 1850 közötti magyar vonatkozásúakat (számuk több tízezerre rúgott) külön munkahelyen rendezték és készítették elő a szétosztásra. Ennek során, hogy a leírás munkáját könnyít24
