Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Borsa Gedeon dr.: Régi nyomtatványok feltárása Magyarországon

— a moderntől eltérően - a szerző és cím megjelölésével nem csupán a kiadvány tartalmát kell hogy megjelölje, hanem megnyugtató módon lehetőséget kell arra is biztosítania, hogy a kiadás pontosan azonosítható legyen. E kettős feladatnak a katalógusok és bibliográfiák általában részletes leírással kívánnak megfelelni. Ennek során szinte az egész címlap szövegét a lehető leghűségesebben igyekeznek betűhíven, a sorvégződések gondos feltüntetésével stb. közölni. Elképzelhető, hogy micsoda munkát jelent az ilyen leírás elkészítése. De ezzel még nem fejeződött be az ügy, hiszen a nyomdásznak legalább ilyen gondot jelent a sokszor már nem használt betűjelek, rövidítések stb. utánzása. Ezek után a korrigálásról már szó se essék. Ráadásul mindezek a munkafázisok egyben komoly hibaforrások is. És mégis, eme sok-sok fáradozás ellenére sem lehet azt biztosítani, hogy betű- és sorhű utánszedéssel készült kiadást az eredetitől az említett leírás segítségével meg lehessen különböztetni. Ezzel szemben az RMNy a tartalmi ismertetést és az azonosítás funkcióját különkülön és így a lehető legjobban, Ül. leggazdaságosabban oldja meg. A címleírás alig tér el a modern címfelvételtől, így mind elkészítése, mind szedése nem okoz gondot. Az azonosítás céljaira viszont valamennyi ma példányból ismert kiadványból a címlap, ill. ennek hiányában egy jellemző (lehetőleg ívjellel ellátott) lap kicsinyített (6x4 cm) reprodukcióját közli. így tehát, ha valakinek kezében van egy régi magyarországi nyomtatvány, fellapozza a számításba jövő kiadvány reprodukcióját, amellyel összevetve azonnal és minden kétséget kizárólag meg tudja állapítani, hogy azonos vagy sem. A leggondosabb utánszedés esetében sem lehet azt ugyanis elérni, hogy a soroknak és szavaknak egymásközti viszonya az utánzottal azonos legyen. Az ilyen és ehhez hasonló eltéréseket (pl. variánsokat) a címlap reprodukciója alapján egyértelműen meg lehet állapítani. Ez az egyetlen példa a módszertani fogások sorából csupán ízelítő kívánt lenni arra, hogy milyen gonddal igyekeztünk feladatunk minél jobb megoldására. Ezt abban láttuk, hogy a régi magyarországi nyomtatványokat tartalmilag és formailag is a leggondosabb, de egyben leggazdaságosabb elemzés alá vegyük. Ennek során a kiadványok legelrejtettebb és legkisebb önálló részeit is (pl. ajánló vers, sajtóhibajegyzék) leírtuk, hogy az abban szereplő személyek a mutatók segítségével a kutatók számára hozzáférhetővé váljanak. Azon fáradoztunk, hogy az ismertetett nyomtatványra vonatkozó minden eddig publikált lényeges megállapítást, ha csak egy mondat erejéig is, de összefoglalóan ismertessük a hivatkozás gondos feltüntetésével. Ezzel lényegében sikerült elérni, hogy a kutatók, akik valamelyik régi magyarországi nyomtatvánnyal kívánnak bizonyos téma kapcsán foglalkozni, készen kapják az eddigi kutatási eredményeket. Nem kell tehát sem ezek összeszedésével, sem ezek kiértékelésével fáradozniuk, hanem teljes erejükkel a tisztázatlan kérdések megoldásával foglalkozhatnak. Az RMNy első kötetével tehát sikerült igényes módon kielégíteni a primer hungarikák feltárására vonatkozó reális igényt 1600-al bezárólag. A pozitív fogadtatás után, amelyben a kötet részesült, talán nem hat meglepetésként, hogy az illetékesek megbízást adtak a 17. század hasonló jellegű feldolgozására. E korszakban megjelent hazai nyomtatványok száma lényegesen magasabb, mint az 1601 előttieké: míg a 15. és 16. századból eddig összesen nem egészen 900 tétel regisztrálására került sor, a 17. századból az eddigi anyaggyűjtés majd 5000 kiadványt tart számon. Nem érdektelen ennek számbeli megoszlása sem a korszakon belül: egyharmada 1601-1650, további harmada 1651-1680, míg harmadik harmada 1681-1700 között látott napvilágot. Tehát ugyanannyi, vagyis mintegy másfélezer nyomtatvány megjelenéséhez előbb ötven, majd harminc, végül már csak húsz esztendőre volt szükség. Ez jól érzékelteti a fejlődés ütemét. -n