Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)
Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Borsa Gedeon dr.: Régi nyomtatványok feltárása Magyarországon
RÉGI NYOMTATVÁNYOK FELTÁRÁSA MAGYARORSZÁGON Dr. Borsa Gedeon Reám hárult az a megtisztelő feladat, hogy megemlékezzem a hazai könyvnyomtatás megindulásának 500. évfordulójáról. Ezt a lehetőséget arra kívánom felhasználni, hogy áttekintést adjak a Magyarországon ma folyó könyvtörténeti kutatásokról. Az ismertetés egyrészt széles körű kíván lenni: a célkitűzésekről, elgondolásokról és a konkrét munkáról egyaránt szól. Másrészt a témát leszűkítem, mert a továbbiakban csak a nyomtatott könyvekkel foglalkozom. Ez év június 5-én volt ötszáz éve annak, hogy a budai Hess-féle nyomdában elkészült az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum. Az évfordulóról több alkalommal és különböző módon történt megemlékezés. Gondolhatunk itt az „ötszáz év — ötszáz könyvtár" elnevezésű mozgalomra, az idei ünnepi könyvhétre és így tovább. Itt azonban azt az emlékkiállítást szeretném kiemelni, amely október 5-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében és az ahhoz csatlakozó helyiségekben. Ez az országos kiállítás áttekintést nyújt az elmúlt 500 évnek a hazai könyvnyomtatással öszszefüggő valamennyi lényeges eseményéről, valamint a fejlődés irányairól. Ezen belül természetesen különleges hangsúlyt kapott a legújabb, az 1945-tel kezdődő korszak, amelynek nemcsak a szűkebb értelemben vett nyomdászatát mutatja be a kiállítás, hanem könyvtárügyének, könyvkiadásának és könyvkereskedelmének fejlődését is. Rátérve mondanivalóm lényegére, a továbbiakban a régi nyomtatványokkal való foglalkozásról kívánok számot adni. A könyvtörténeti munkák elvi kérdéseivel a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottsága foglalkozik. Ez a testület elődjével, a Könyvtártudományi Főbizottsággal együtt már két évtizede hozza azokat az elvi döntéseket, amelyek alapján a könyvtörténeti munkálatok hazánkban folynak. Magát a munkát azután elsősorban a jelentősebb régi könyvállománnyal rendelkező könyvtárakban végzik. A jövőben is azaz elgondolás, hogy a MTA elvi irányítása és részben anyagi támogatása mellett mindenekelőtt könyvtárosainkra hárul az a megtisztelő és igen szép feladat, hogy e munkákat a gyakorlatban elvégezzék. A régi nyomtatvány alatt ma egyre általánosabban, nemzetközi szinten is, az 1801 előtt készült kiadványokat értik. Ez az az időpont, amelyet megelőzően a könyvek túlnyomó többségét kézzel, ezután azonban általában géppel állították elő. De nem csupán technikatörténeti szempontok indokolják ezt az időhatárt, hanem a társadalmi fejlődés is. A francia forradalom hatása nyomán ez az a századforduló, amelyet megelőzően a feudális rendszer volt általános, míg a következő évszázadra már a kapitalizmus volt a jellemző. Az ilyen értelemben vett régi nyomtatványokkal való foglalkozás Magyarországon két főágra oszlik: az egyik a közgyűjteményekben őrzött példányok katalogizálása eredetükre és tárgyukra való tekintet nélkül, a másik pedig a magyar vonatkozlsú kiadványok bibliografizálása. Ez tehát a két fő irányvonal, amely mentén haladnak a munkálatok.
