Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)
Bevezetés A zsidó tradíció központi eleme, minden egyébnek alapja az írás, azaz a l óra, melynek minden betűje szent. A héber betűk használata szakrális többletjelentéssel bír a zsidó közösség számára, megismerésük belépő a zsidó kultúra mélyebb megismeréséhez. A héber betűt tisztelet övezi, szigorú előírások határozzák meg írását és olvasását is. A szent szövegek tanulmányozása mellett a zsidó életben használt tárgyakon, a kegyszereken, képeken is gyakran vannak héber betűk, melyek megismerése segíthet a tárgyak értelmezésében. A héber betűk a zsidó művészeti ikonográfia alapvető motívumát jelentik. Ugyanakkor a többségi társadalom által gyakran gyanakvással kezelt témáról van szó: az ismeretlen jelkészlettel készült könyvek és dokumentumok gyakran váltak/válnak az élőitéletes gondolkodásban mássá, mint ami eredeti lényegük. A zsidó muzeológia egyik alapkérdése, hogy a szöveg és írásközpontú kultúrát milyen módon lehet a vizualitás eszközeivel bemutatni. A zsidó hagyományok, vallásos szokások és az azokhoz készült szertartási tárgyak mind az írás szentségének kiszolgálói, ezért ennek a bemutatása és lényegük megértetése a judaizmus alapjainak átadását jelentheti. Kiállításunk zsidó levéltári kiállítás, s ez alapvetően meghatározza a bemutatás, az interpretáció módszertanát is. A kiállítás az európai kultúrtörténetben elsősorban múzeumi műfaj, mely a múzeumok határozott elvek szerint válogaV
