Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

tott gyűjteményéből mutat be tárgyakat, dokumentumokat. A múzeumok az őket létrehozó közösségek önképének bemutatására - esetlegesen ezek meghatározására, erősítésére, alakítására és formálására - alapított intézmények, ennek megfelelően válogatott, megfelelő módon interpretált tárgyakkal. Az archívumi megőrzés alapgondolata különbözik ettől, hiszen ott az egyes közösségek életének jogbiztosító dokumentumait őrzik. Bizonyos idő elteltével a dokumentumok elveszítik adminisztratív jelentőségüket és további megőrzésük már a hozzájuk fűződő történeti-kultúrtörténeti narratíváktól függ. A múzeumok, levéltárak, könyvtárak - azaz a kulturális gyűjtemények - nem őriznek meg mindent, hanem csak a megőrzésre alkalmas, továbbörökítésre méltónak ítélt, esztétikai, történeti szempontból értékes darabokat. Választásaik kijelölik a kulturális kánon határait, s ezzel nagy szerepet kapnak a közösség kollektív identitásának megőrzésében és továbbörökítésében.

A kiállítás témaválasztása, a bemutatandó tárgyak kiválogatása és csoportos!tása, az értelmezési keretek meghatározása mindig esetleges és önkényes. Az egyes tárgyak, tárgysorozatok értelmezése területenként, korszakonként változhat; más kulturális kontextusban más jelentést és hangsúlyt kaphatnak. A gyűjteményekben megőrzött, azaz a kánon részévé tett darabok kiemelése vagy háttérbe szorítása, illetve a kiválogatott darabokhoz rendelt kortárs interpretáció a kiállításrendezés alapja. Az a muzeológiai gyakorlat, mely a kiválasztott tárgyakat önmagukból, illetve a melléjük rendelt többi tárgyból értelmezi, módszertanában a zsidó (szöveg)hagyomány értelmezési gyakorlatára hasonlít.

VI