Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK ÍRÁSA
találkozhatunk — de általában valamennyit évente egy összegben fizethették a zsidó közösségek, így az összeg közösségen belüli felosztása, 11- letve beszedése komoly adminisztrációt igényelt, amit a különféle adókönyvek őriztek meg számunkra. Mivel szent szövegeket, szent intézményék neveit nem tartalmazzák, ezért általában jiddisül, esetleg héber betűs német nyelven íródtak. Móhelkönyv címlapja, Csév — 1832 A jegyzőkönyvek mellett természetesen egyedi íratok is léteztek. A héber jogrendben kétféle iratot ismerünk: a bíróság által kiállított okiratot és a laikus által kiállított okiratot. Mindkettőt két tanúnak kell aláírnia, a tanúknak ismerniük kell a feleket, és csak akkor írhatják alá az okmányt, ha már minden sora le van írva, és ha alaposan átolvasták a benne foglaltakat. Talán legelterjedtebb ilyen okirat a házasságlevél, a ketuba. A ketuba ősi arameus szövege változatlan, csak a házasuló felek neveit, azok apjának neveit és a dátumot kell beleírni. Készültek díszes, gazdagon illusztrált ketubák is, de a !9• századtól jellemzőbb az előre 51
