Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
VI. Az iparosképzés sikerei (1891-1904)
megfelelő helyiséget és emiatt elmarad az eladás, egyben az elhelyezéssel kapcsolatos terv megvalósítása. Állandóan napirenden tartották a szakmák kiválasztását az éledehetőség szempontjából. Adler Lajos a végrehajtó bizottság elnöke helyteleníti kárpitosok, aranyművesek és bádogosok felvételét és az előadó csak a befejezett helyzettel védekezik. A bizottság elhatározta, hogy a jövőben elsősorban az egyesület által elhelyezett fiúkat veszi fel és a már elhelyezetteknél csak az egyesület intencióinak megfelelő szakmákon levőket veszik figyelembe. Az otthonban a fejlesztést mindig valami esemény idézte elő. így 2 skarlát megbetegedés és ezáltali teljes zárlattal kapcsolatban elhatározták egy elkülönített beteg megfigyelő szoba berendezését. De az élet véledenségéből felszínre hozott esetek intézmények születését is felidézték. Ép ezért elmondjuk a következő esetet. Az 1902. október 28-iki ülésen tárgyaltatott Wachsberg Gyula felvételi kérvénye, kit anyja, mint törvénytelen gyermeket a Rókus kórházban szült, majd pedig elhagyott. A gyérmek 10 éves koráig cigányok között nevelkedett Zsidó pestmegyei községben, míg egy Fischer Ede nevű hitsorsos figyelme feléje nem fordult. Az üggyel foglalkozó egyesület 12 éves koráig az izr. fiúárvaházban óhajtotta a gyermeket neveltetni, amidőn a törvények már módot adnak az ipari kiképeztetésre és így pártfogásba vételére. Az árvaház azonban elutasítja az egyesület megkeresését ezen indoklássál: ״Még arra nem volt és nem is lehet eset, hogy törvénytelen gyermek felvétessék. ” Nagy felháborodással tárgyalta a választmány az ügyet és a hitközség elöljáróságához való fellebbezést határozta el. Jóllehet Adler Gyula e határozat dacára az árvaház elnökségénél közbenjárásra vállalkozik, Kohn Arnold a fiúnak egy családnál való elhelyezését indítványozza. Ez álláspont győzött is, mert nemsokára a hitközség és chevra segítségével a gyermek neveltetésének költségeit az egyesület elvállalta és 1905 elején a növendékek sorába felvette. De az ügy felszínen maradt, mert alkalmasint nem egyedülálló volt és a patronage eszméje megszületett, hogy néhány év múlva mint első helyen álló üggyel foglalkozzék vele az egyesület. Csupa idealizmus, csupa szívmegnyilatkozások szerepelnek ez évek krónikájában. így Stern Zoltán nevű vak ifjút havi 16.- koronával segélyezi és kefekötővé képezteti ki. A felszabadulóknak emléktárgyakkal való megjutalmazására három kategória van: a. zsebóra, b. pénz, c. szerszámok. 75
