Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

VI. Az iparosképzés sikerei (1891-1904)

szerepelnek még: bádogos, kárpitos és könyvkötészet. Viszont előtérbe helyeztek olyan szakmákat, melyek a zsidóság körében kevésbé vannak képviselve, mint: ács, kéményseprő, kőműves, kőfaragó stb. Harcok folytak az egyesületben ama ósdi felfogás ellen, hogy csak a tanulásra hajlammal nem bíró gyermeket kell mesterségre adni. Az elv: jobb előképzettség és megfelelő szakma. Ebből a szempontból érdekes a jegyzőkönyvben foglalt ama megállapítás, hogy 90 kérvényezőből csak 4 olyan találtatott, kik a tanoncmenhelybe bennlakóul leendő felvételre minden tekintetben alkalmasak.

Ösztöndíjakra évente 1200—1500 forintot adott ki az egylet. A támogatottak között újabb értékek kerültek felszínre, így Beck Ö. Fülöp, műötvös, ki Vágújhelyen született 1873-ban, és Budapesten, majd Párisban tanult. A millenniumi érempályázat első díját ő nyerte el és őt bízták meg a kivitelezéssel is. Később, mint kiváló szobrász aratott jelentős sikereket és szobrai maradandó alkotások.

Az 1895-ben beiktatott recepció felemelő hatása az egyesületnél sem maradhatott el. Megemlékezve az 1842-iki alapítási célról, mely a zsidóság kereseti tevékenységének helyesebb irányba való terelése volt, és az azért folytatott félévszázados harcról, megállapítható, hogy az egyesületnek is része volt az egyenjogúság kivívásában.

Úttörő tevékenysége nemcsak a felavatott tanoncotthonnal fejeződik ki, hanem a hittani iskolával is, melyre fontos dokumentum, hogy a vallás- és közoktatásügyi kormány elrendelte más felekezetű iparostanoncok kötelező hitoktatását is.

Az önállósítási segéllyel is csaknem félévszázaddal előzte meg a hasonló célú állami rendelkezéseket. Ez évben az egylet már 2600 forintot oszt ki. A cél nem a könyörület érzésével a nyomor pillanatnyi enyhítése, hanem a tisztes polgári exisztenciák megalapozása. Ez a törekvés kifejeződik abban, hogy előnyben részesülnek azok, akik önállósításuk kezdetéig már saját erejükből eljutottak.

És felszínre kerül a recepció hatásából a földművesképzés fokozásának kívánalma. Az egyik választmányi ülésen Tenczer Pál kívánatosnak tartja, hogy a kézmű terén elért szép eredmény után, az egylet a zsidó földművesek nevelésének ügyét is hathatósan karolja fel, amit dr. Neumann Ármin megígér és elnökségi programul tűz ki. Ezért megalakíttatja a földműves bizottságot, melynek első ülésén újból felszólal Tenczer Pál, és csatlakoznak hozzá Mandl Mór és Adler Lajós.

64