Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

III. Küzdelmek és eredmények (1850-1867)

ének és a%on közelismerésnek, melyet ö városunk minden körében magúnak méltóan kiérdemelt, köszönheti az}, hogy jótékony célú működése oly s^ép és üdvös sikerrel dicsekedhetik. ”

A tanács méltányolhatta az egylet megállapításait, ami érthető azzal, hogy a felszabadítási ügyekben már megelőzően is mindig igazságosan döntött. A rendelkezésre álló akták közül erről tanúskodik egy az 1850. március 1.-én kiadott okirat, amely szerint Stern Berkó héber lakatos inas tanácsilag felszabadíttatott. A határozat első része így szól: ״Minthogy a kebelbeli lakatos Céh Stern Berkét, noha a mesterséget rendesen kitanulta, lakatoslegénynek felszabadítani vonakodna, ugyanazért azon Céhnek céhmestere személyesen a tanács elejibe idéztetni rendeltetik a végett, hogy a felszabadítási könyvet Stern Berkó legénynek beiktatása végett ide mutassa be. ”

Az első 1851-ben kiadott nyomtatott évi zárszámlából megtudjuk, hogy 500 tag cca. 1600 frt. tagsági díjat fizetett, templomi adományból 600,- és alapítvány kamataiból 500 frt. folyt be, viszont ruházatra és cipőre 600 forintot, kulturális tételekre cca. 500 forintot adtak ki.

Az 1853-ban megjelent beszámolóból megállapítható, hogy tíz év alatt az egyletnek 159 növendéke volt és 92 szabadult fel.

1855-ben már 3.300 forintot fordított az egylet humánus és kulturális célokra.

1858-ban a taglétszám, adományok és növendék létszám további emelkedéséről számol be a jelentés.

A következő évben hunyt el az egylet kiváló mecénása: Holitscher Farkas, ki már életében 2000 forintos alapítványt tett és végrendeletében is 1000 frt. szerepel.

Ez időben a már fentebb méltatott Feiwel Lipót nejével együtt intézte a felruházást, ellenőrizte a választmány köréből delegált felügyelőkkel együtt a növendékek élelmezését. Friedmann Mór főkántor indítványozta a vasárnapi istentiszteletet, melyet az iskolai tam'tási órák után meg is valósítottak.

1860-ban a választmány elhatározta, hogy a tanoncok felvételében szigorúbban fog eljárni és csak nehéz mesterségekre adja őket. Ezzel útját állja annak, hogy már az első évben elhagyják helyüket, amivel kimutatják, hogy kézműveseknek nem alkalmasak. A vezetőség a mesterek közül a legalkalmasabbaknak azokat tartja, kik ezen egyletbői nőttek ki. Ezért szükségesnek tartja az önállósítási kölcsön fokozását. Az egylet különös törekvése: ״hogy az egylet inasaiból vált meste33