Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
II. Az áttörés (1842-1849)
nem volt tapasztalat sem. Az egylet igyekezett bekapcsolódni a zsidóság országos mozgalmaiba és így történt, hogy amikor 1843-ban a vidéki hitközségek delegáltjai a türelmi adó szabályozása ügyében a fővárosban egybegyűltek, az egylet benyújtotta emlékiratát a földművelés felkarolása érdekében, mert tőlük várt tanácsot és impulzust. De ennek eredménye csak az lett, hogy az egylet körirattal fordúlt a vidéki hitközségekhez. Pozitívum ugyan ebből sem származott, mégis rövidesen már jelentkeztek egyesek, hogy a földművesképzést vállalják, így 1844-ben fel van jegyezve Ring Salamon. Nemsokára Lővy Hermann a Pesti Izr. Hitközség akkori elöljárója a földművesképzés érdekében a propaganda megindítását kívánta és javaslata szerint főleg hírlapok útján és templomi hirdetésekkel kell a földművelés iránt kellő hajlammal bíró fiukat e pályára buzdítani. Ennek hatása volt az is, hogy ez évben a Pesti Izr. Hitközség földművelési alap létesítésére hozott határozatot, felajánlva az alap növelésére a hitközségi bekebelezési díjak felét. Míg tehát a fővárosi zsidóság e téren is nagyszerű példát mutatott, a vidéki hitközségeknél Kern Jakab alelnök ismételt felhívása sem hozott eredményt, jóllehet négy vezetőségi taggal a földművelésre vonatkozó alapszabályt is kidolgozta. Ugyancsak eszme maradt a gazdasági telep létesítésére vonatkozó javaslat részvények által - 4 évre évi 10 forinttal — melyet különben sem lehetett volna megvalósítani a földbirtoklással kapcsolatos jogi helyzet miatt. Ezért örömmel fogadták 1847-ben 5 vidéki bérlő: Schlésinger Ignác, Popper M., Berger, Katz Ignác és Neumann József készségét földművesnövendékek vállalására, kikhez 1848 márciusában 8 pesti, túlsúlyban árva és 2 vidéki fiút helyeztek el. Ezután a ״ földművelési és gazdasági bigottság” megszervezésével az egylet adminisztrációjában a második ág kerete életbe lépett. e. Az anyagi megerősödés. Az eddig tevékenység méltatásánál gyakran találkozhattunk az anyagi áldozatkészség szükségességével. Felmerültek: tanítómesterek díjazása, szerződtetési és szabadulási költségek, kulturális kiadások, ruházati és egyéb segélyek, önállósítási támogatások, sőt művészi kiképeztetések is. Nem is említve, hogy az ugyancsak egyidőben létesült bécsi izraelita kézműegylettel bizonyos kooperatív munka folyt és az ott elhelyezkedett budapesti fiúkat is segélyben kellett részesíteni, (el28