Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

II. Az áttörés (1842-1849)

ső ilyen J. Deutsch volt, míg a második esetben Lusztig Hermann iparjogosítványának elnyerése érdekében kellett a bécsi egylet közben járását igénybe venni.)

Miből került elő a fedezet? Elsősorban az alapítók áldozatkészségéből. A legszebb példát dr. Jakobovics Fülöp az ismert philantróp mutatta, mellette Kern Jakab, Weisz M.A., stb. A Pesti Izr. Hitközség az évi fedezet biztosításához 300 frt. subvenciót szavazott meg, melyet 1845-ben évi 400 forintra emelt. A hitközség elnöke: Oesterreieher Dávid javaslatára kézműves alapot teremtett a hitközség, melynek kamatait évtizedeken át folyósította. Ezen kívül szorgalmazta a hitközség az egylet részére felajánlandó templomi adományokat is. E nemes felkarolás dacára az egylet féltette autonómiáját, ez kitűnik az 1844. június 16-iki választmányi ülés jegyzőkönyvéből, mely szerint több választmányi tag felszólalt az ellen, hogy a hitközség elöljárósága az egylet elnökségének és választmányának megkérdezése nélkül az egylet elnöki tisztségét Rotschild bárónak felajánlotta. Jóllehet ez is a hitközség buzgalmát igazolta az egylet anyagi erejének megerősítésére. A tagszerzéssel kapcsolatban felemlítendő, hogy Spitzer Mátyás 30 budai tagot jelentett be. 1843-ban a Tigris-ben bált rendezett az egylet 100 frt. tisztajövedelem eredményével. De már 1846-ban az egyleti pénztár kimerült és a választmányi tagok közül hárman — Kern Jakab, Weisz M.A. és Strasser Salamon - előlegeztek a sajátjukból 200.-200.-forintot. A következő évben a pesti lelkes zsidó asszonyok az általuk készített kézmunkákat az e célra rendezett összejővetélén értékesítették, mely 1000 forinton felüli támogatást hozott az egyletnek. 1848 elején Hoütscher Farkas minden nemes ügynek lelkés mecénása, aki már az egyletnél eddig is évi 100 forintos hozzájárulást vállalt, egy vendégség alkalmával 2.000 forintos alapítványt létesített, kezdőmestereknek kamatnélküli kölcsönnel való segélyezésére. E szép példát követte Weisz M.A., ki ugyanezen célra 1000 frt. alapítványt ajánlott fel.

Az 1848-as nagy eseményekhez értünk. Hatalmas vihar támadt az ország szabadságának kivívására, de az ezt megelőző orkán a zsidóságnak szenvedést jelentett. A márciusi ifjúság lánglelkű vezérei, köztűk Petőfi, Jókai elégtételt szolgáltattak a zsidóságnak. És így már mikor felhangzott a jelszó, hogy ״mindnyájunknak el kell menni”, a hálás zsidóságnak nem volt más programja, minthogy vérét és vagyonát adja a hazának. Érthető, hogy ez a kor nem kedvezhetett az

29