Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

II. Az áttörés (1842-1849)

egyleten, míg végre 1847-ben a Pesti Izr. Hitközség közbenjárására elintézést nyert.

b. A tanoncok beszerződtetéséhez zsidó mesterek nem voltak, tehát keresztény mesterekkel kellett megegyezni az egyleti növendékek műhelyi elhelyezkedése érdekében. A választmány tagjai — köztük Kern Jakab, Laszky Israel, Weisz M.A. - vállalkoztak arra, hogy a pártfogoltak számára műhelyeket szereznek és már az alakuló közgyűlést követő egy hó múlva, 1842 december 6.-án tartott választmányi ülésen Laszky Israel két keresztény mester: Czrenner János kádár és Wagner Károly szerkovács nyilatkozatát mutatta be, kik hajlandóak voltak zsidó tanoncok kitaníttatására, beszerződtetésére és felszabadítására.

Műhely tehát már volt, de tanoncjelölt még nem. Úttörő feladat volt ez is és az iparra alkalmas növendékek megszerzése érdekében a templomokban megjelentek az egylet ilyen irányú felhívásai.

1842. december 29.-én jelentkezett is két fiú és az egyik: Kohn Dávid alkalmasnak is találtatott, így ő lett az egylet első kézműves növendéke. Weisz Kristóf lakatosmesterhez adta őt a választmány tanoncnak évi 166 frt.40 kr. tanpénz fizetésének kötelezettsége mellett. Hogy az első növendék további sorsáról is szóljunk, csak annyit, hogy felszabadulása után néhány évre mozdonyvezető lett és nyugdíjaztatásáig szolgálta a magyar királyi államvasutakat, megállapítva a régi feljegyzésekből, hogy nem vált az egylet szégyenére.

A következő évben már voltak bőven tanoncnak jelentkezők, de a műhelyi elhelyezés mind nagyobb anyagi áldozatot igényelt, mert a mesterek a céhek által okozott kellemetlenségek, fenyegetések, sőt bántalmazások miatt legalább ilyenformán igyekeztek kárpódást szerezni. Ekkor az egylet iránt nyilvánult meg az ellenséges érzület és megtagadták a szabályszerű beszegődtetést.

Az ez év május ll.-iki ülésen elhatározták, hogy a hitközség útján az udvari kancelláriához folyamodványt intéznek, a céhek részéről a zsidó iparosok iránt tanúsítandó eljárás tárgyában.

Sok adat van a bántalmazásokról, melyeket zsidó inasoknak mestereiktől, a műhelyben lévő segédektől és tanonctársaiktól el kellett szenvedniök és gyakran volt szükség az egylet közbenjárására.

Szemléltető például jellemző eset Ranschburg Adolfé, ki Lindwurm Sebestyén budai nyergesnél volt tanonc, aki azt tanácsolta a

22