Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

I. Az eszme megvalósulása (1842)

vös József úgy a Főrendiházban, mint egy nagyszabású tanulmányában megcáfolta ugyan, de a zsidóság a vád alaptalanságát tettekkel kivánta bebizonyítani, mert belátta, Hogy a társadalmi ellentétek oka a kereseti tevékenység egyoldalúsága és így a kereskedelemről át kell lépni a kézmű- és földművelés területére.

Az 1840-ben hozott törvény kimondotta, hogy ״mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével szabadon ű%hetnek. ” E lehetőség mellett az iparosítás szellemének országos előretörése is buzdítólag hatott. A nemzet legjobbjai egyesültek e célra és Kossuth Lajos lelkesítésének hatására mindenfelé iparegyesületek keletkeztek, majd az 1842-ben megalakított országos iparegylet tagjai sorában a nemzet minden osztálya képviselve volt. Az új nagyjelentőségű egylet elnöke: gróf Batthyány Lajos, igazgatója: Kossuth Lajós. Az 1842. július 4.-én tartott közgyűlésén iparműkiállítás rendezését határozta el, melyet két hónap múlva meg is valósit. A kiállítás eredményéről Kossuth Lajos terjeszt elő jelentést, melyben a zsidó kiállítókról elismerőleg számol be. A kiállítók sorában kiemeli például Goldberger Sámuelt, festett vászon, Fischer Mórt, porcellán díszedények, Deutsch Testvérek, Pozsonyból fénymázas bőr készítményeivel, de eltekintve két zsidó aranyműves kiállítótól, nem volt zsidó kézműves a kiállítók között.

És ez a hiány az akkori viszonyoknál fogva teljesen érthető. Zsidó mester nem lévén, keresztény pedig nem vállalt zsidó tanoncot. De ha akadt is ilyen jóérzésű ember, a tanidejét kitöltött zsidó tanoncot a céh nem szabadította fel.

Pedig a zsidóság törekedett a kizárólag kereskedői vágányról letérni és a batyujuk alatt görnyedező ősz apák ideális célkitűzése volt az, hogy gyermekeiket a földművelés, vagy a kézműipari pályán feinevélhessék. És ezen általános törekvésnek volt az eredménye, hogy sok vidéki városban e cél megvalósítását szolgáló egyletek alakultak, miután Pozsonyban már 1820-ban volt ilyen.

Az ország legnagyobb hitközsége, a pesti első sorba helyezte a társadalmi összhang megteremtését szolgáló magyarosítást és az ipari, vagy mezőgazdasági pályákra való átállítást. Az előbbit a magyarító egylet szolgálta, melynek eszméjét a pesti orvosi fakultás zsidó hallgatói indították el és ennek megfelelőleg az első elnöke is dr. Jakobovies Fülöp volt a zsidó kórház igazgatója, mellette pedig Barnay lgnác, a hitközség titkára. A pesti hitközség lelkesen fogadta a Schwab

18