Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
A MIKÉFE - ahol éltem
anyag. Hiszen igazi funkciójuk is ez volt: termesztésükkel, neveiésükkel sajátították el a növendékek a kertészeti szakmát. A virágok érzékenyek és kényesek. A főkertész családja nem lehetett az. Johan, a tót éjjeliőr ősztől tavaszig majdnem minden éjszaka vagy hajnalban felkapaszkodott a szüleim hálószoba-ablakához támasztott létrára, és jelentette, hány fokot mutatnak a szabadban a hőmérők. Apám eszerint közölte, hogyan kell fűteni az üvegházi kazánokat. A szervezettségnek, a szigorú fegyelemnek ez is része volt. Meg az is, hogy a reggeli és az ebéd idejét nálunk az időjárás, egy váratian virágrendelés, főnöki kérés/utasítás vagy valami egyéb ״azonnali főkertés^i intézkedést” igénylő dolog szabta meg, naponta változóan és előre nem láthatóan. Iskolaidőszakban egy héten hatszor, és persze nyáron is sokszor végigmentem a telep főútján, az országúti bejárattól bő egy kilométernyit a házunkig. Munkaidő alatt nem volt szabad letérnem az útról. Télen a nagy hó miatt nem is lehetett, tavasztól őszig meg az út két oldalán a táblák, parcellák, virágágyak sora munka- és tanulóhely volt. De azért az útról is figyelhettem a növendékek munkáját, és hogy mi minden kell a növények kifejlődéséhez: a palánták tűzdelése, gyomtalanítás, a föld lapátolása, a trágya viliázása, hordásuk kerekes vagy kézi talicskában, öntözés gumitömlőből vagy kannából, melegágyi ablakok nyitása-csukása, gyékénytakarók és árnyékoló lécek felrakása-levétele, és még mennyi más... Az idényszerű segédmunkákra a tanulók mellett napszámosok is voltak, a szomszédos Rákoskeresztúrról jártak át ״tót” lányok. Egymás közt szlovákul beszéltek, a fiúkkal sehogy. Volt több állandó fizikai alkalmazott is, különböző iparosok: asztalos, vízvezeték- és villanyszerelő, üveges, aztán állatgondozók a tehenészetben és a lóistállóban, meg kocsis és sofőr, és persze konyhai és takarító személyzet. Ahogyan emlékszem és tudom, soha egyikük sem volt zsidó. A szellemi és szakalkalmazottak: a kertészsegédek, internátusi felügyelök, irodai tisztviselők — talán egy-két kivétellel évtizedek alatt — mind azok voltak. Nemcsak az útról nem léphettem le, de többnyire a házunk kertjébői se jöhettem ki, amikor a MIKEFE társadalmi vezetői kilátogattak a telepre. Nagy reverenciával fogadták őket, bár valószínűleg nem mindegyikük tartott igényt rá.(Az irántuk való hála apró jele, hogy 12
