Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

A MIKÉFE - ahol éltem

A MIKÉFE - ahol éltem Kertész Ödön természetesen egy szóval sem emlékezik meg a Mese­­országról, talán nem is tudta, hogy bizalmasan ez a neve, de azt bi­­zonyára igen, hogy a méltóságos asszony, azaz Klein Gyuláné, a MIKEFE társelnöke is többször gyönyörködött benne és dicsérte. A dicséret teljesen megalapozott volt. A 40—50 méter hosszú, eny­­he ívben kanyarodó sétányt néhány szép lombozatú fa, formás bo­­kor, színpompás, illatos virágú cserje, kis halastó, sziklakért szegé­­lyezte. A dúsan telepített, különös formájú kis park tulajdonképpen a kertészképző tájkertészeti ágának a bemutató terepe volt. A bejáratá­­nál fehér jázmin-, rózsaszín babarózsa- és sárga aranyeső-bokrok kö­­zött hatalmas ezüstfenyő, a végénél dúsvirágú orgonafa, azzal szem­­ben a főkertész szolgálad lakóháza. Ebben éltem 1944 tavaszáig, 15 éves koromig. Az édesapám volt a főkertész. A kertészeti telep — 25—35 percnyi gyaloglásra a legközelebbi vasúti és villamos-megállótól, félórányira az elemi iskolától, - számomra a természetes létezés és a ״meseország” egysége volt. Valami ilyen sajá­­tos egységet alkotott a telepen a szépség és a szervezettség, a szigorú fegyelem. Ezt már a telep létrehozásakor, az építészeti tervezéssel megalapozták. A telep központja — a térség körül üvegház, munkaié­­rém- és irodaépület, a főkertészi ház, negyedik oldalán kis park és vízmedence, közepén kút és terebélyes szomorúfűzfa — arányosságá­­val, harmóniájával akár egy reneszánsz térre is emlékeztethetett. De a szépséget igazán persze a virágok jelentették. A szabadban tavasztól őszig szegfű, gladiólusz, dália, őszirózsa, krizantém. És az üvegházakban a még nagyobb érték. Sok-sok ezer cserép ciklámen, hortenzia, jácint, gloxinia, azálea, és zöld szobanövény: fikusz, filo­­dendron, — mind méret, alak, szín szerint csoportosítva. Nem tökéle­­tes példány nem maradhatott köztük még az üvegház parapetjén sem, nehogy véletlenül bekerüljön a szállítmányba, amit lovas stráf­­kocsival, zárt teherautóval, néha triciklivel vittek az elegáns belvárosi virágszalonokba és más üzletekbe, intézményekbe, olykor egyéni megrendelőkhöz. A kész növény értékes árú volt, de addig — tan­11

Next

/
Thumbnails
Contents