Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Zsidó közösségek öröksége - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. (Budapest, 2010)
Bevezető Források a magyar zsidó kulturális örökségről 1945-1960
A forrásokat keletkezésük kronológiai sorrendjében közöljük, s ez lehetővé teszi, hogy a vizuális és tárgyi kultúra értelmezési kereteinek változásain, a megőrzésükkel és értékelésükkel kapcsolatos attitűdökön keresztül a magyar zsidó közösség szellemi arculatáról szerzett ismereteinket elmélyítsük. Az 1945־ös felmérésben valamennyi, a tárgyi örökség körébe tartozó örökség elemet együtt mérik fel, korai példáját adva ezzel a zsidó kulturális örökség és zsidó muzeológia napjainkban is elvárt holisztikus megközelítésének. A tíz évvel későbbi dunántúli felmérés már a közösség leírásával is bővül, mintegy utolsó pillanatfelvételt nyújtva az 1956 előtti vidéki magyar zsidó közösségek életéről és állapotáról. Mindezt az 1957-es, az elhagyott tóratekercsek felmérésére irányuló kísérlet vonja különösen tragikus fénybe. Ezt már csak a közösségi vezetők rezignált állapotleírása követi, mintegy beismerve a tehetetlenséget: ״A történelem arra tanít bennünket — ahogy az élet rendjéhez tartozik a halál — a halál rendjéhez tartozik a temetők pusztulása is”. Az 1957-ben kinevezett hitközségi vezetésnek már nem volt az örökségvédelemmel kapcsolatos releváns mondanivalója, ami — mint forrásainkból is egyértelmű — a megelőző időszakban is jobbára csak néhány tudós érdeklődésének köszönhetően létezett. Ebben az időszakban teljes volt az állami ellenőrzés, a hitközségi vezető funkcionáriusok kinevezéséhez a Magyár Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulása volt szükséges. Az 1956 előtti letartóztatásokkal, perekkel gyakorolt térror helyébe a bürokratikus kontroll lépett.29 30 Sós Endre feladata ebben a helyzetben a hitközségi élet csendes felszámolása lett,3" a zsidó kultúra látható elemeinek háttérbe szorításával. A vidéki zsidó közösségekre emlékeztető zsinagógákat eladták és átépítették, a rendszer kirakatának számító Zsidó Múzeumban pedig komoly változások történtek. A gyűjteményt az 1930-as évek óta gondozó, nagy tudású és kétségbevonhatatlan tekintélyű Grünvald Fülöpöt koncepciós eljárás keretében eltávolították, hogy helyére olyan, a vezetés számára megbízható vezetőt ültethessenek, aki partner lehet a közösség kollektív emlékezetének részleges felszámolásában. (Naményi Ernő 1950-ben emigrált, 1957-ben bekövetkezett haláláig Párizsban élt.) 29 Kovács András: Magyar zsidó politika a második világháború végétől a kommunista rendszer bukásáig. In: Múlt és Jövő, 2003. 3. 30 Lásd pl.: Kőbányai János: A világítótoronyból Ninivébe látni. Kőbányai János interjúja Schöner Alfréddal. In: Múlt és Jövő, 2000. 2. 16
