Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Zsidó közösségek öröksége - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. (Budapest, 2010)
Bevezető Források a magyar zsidó kulturális örökségről 1945-1960
gyakat, kellékeket. Az első kategóriába tartoznak a pergamenre írt szent szövegek (tóratekercs, tfillin, mezuza) és az ezekkel kapcsoktos, vagy fizikailag is érintkező tárgyak. Használhatatlanná válásuk után genizába kell őket helyezni, anyaguk más, profán célra nem felhasználható. A pergamenek mellett ide sorolandóak a tóratekercs óvására és díszítésére szolgáló textilek és fémdíszek, és a zsinagóga bútorzatának az a része, mely közvetlen kapcsolatba kerül a tóratekerccsel. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a szövegek, melyek a hagyomány szerint Isten szavát tartalmazzák, azaz a kéziratos pergamenek mellett a nyomtatott bibliák, imakönyvek, Talmud kötetek, kommentárok, nem csak a héber nyelvűek, hanem az egyéb nyelveken készültek is. A vallási parancsolatok teljesítését segítő tárgyakat nem kell genizába helyezni, mivel hozzájuk nem kapcsolódik a szentség fogalma, azért készítik őket, hogy használatukkal rituális cselekedeteket lehessen végrehajtani. Ide tartoznak a különféle kiddus-serlegek, gyertyatartók, fűszertartók, kalácstakarók, macesztakarók, esküvői baldachinők, hanukkai gyertyatartók, szédertálak, stb. Ezeknek immanens szentsége nincs, az általuk végrehajtott rituális cselekmények miatt mégis fokozott tisztelet övezi őket. A tárgyakhoz kapcsolódó szentség-fogalom miatt a fennmaradt judaikák nem csak műemléki, történeti szemmel nézve óvandóak, hanem a vallástörvényi előírások alapján is különös figyelemmel kell lenni irántuk. Ajudaika és a zsidó műemlékek helyzetének alakulása Magyarországon A magyarországi művészettörténet, régészet, néprajz, történelem önálló tudománnyá érése, intézményi kereteinek kiépítése a 19. század második felére datálható. Ebben az időszakban a modern, polgári nemzetállam megteremtése volt a cél, s mindezen új tudományágak jelentős szerepet kaptak a nemzeti identitásteremtésben, a ״kánon” meghatározásában. Ebben a kontextusban a zsidó kultúra a bibliai korszakra szűkült; a különféle nemzetállamokban kisebbségként élő zsidó közösségek örökségének vizsgálata, tudományos elemzésének lehetősége kimaradt az új tudományok érdeklődési köréből. 8
