Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Zsidó közösségek öröksége - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. (Budapest, 2010)
Bevezető Források a magyar zsidó kulturális örökségről 1945-1960
Bevezető Források a magyar zsidó kulturális örökségről 1945-1960 A Makor, Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. számában az eddigi gyakorlathoz hűen olyan forrásszövegeket teszünk közzé, melyek az ország több hitközségéről nyújtanak adatokat, s melyek új, minded־ dig nem feltárt ismereteket nyújtanak a magyarországi zsidók történetének tanulmányozásához. Tartalmilag újat hoznak ezek a források, mert a zsidó tudományok talán legfiatalabb területére, a zsidó tárgyi örökség tanulmányozásához vezetnek. Az ingó és ingadan értékek összeírására, felmérésére Magyarországon egészen addig nem volt példa, amíg ezt az örökséget hatalmas pusztulás nem érte, amíg el nem pusztult és veszett az épületek, könyvek, iratok és szertartási tárgyak jelentős része. A zsidó közösségek életének eme forrásaira Magyarországon a holokausztot megelőző időszakban csak néhány, új eszmékre fogékony tudós gondolt, zömmel ugyanazok egyébként, akik 1945 után is megkísérelték a megmaradt javak összeírását, számbavételét. Judaika A judaizmus materiális és vizuális elemeit judaikának nevezzük. (A fogalom ennél tágabban is értelmezhető, de jelen kereteink között a történeti, irodalmi stb. aspektusaival nem foglalkozunk.) Judaikának nevezzük a szertartások során használt tárgyakat, a zsidó magán — és közösségi élettel, intézményrendszerrel és történeti eseményekkel kapcsolatos tárgyakat, a zsidó intézmények által létrehozott és fenntartott levéltárakat, könyvtárakat. Az elsősorban vallási vonatkozású tárgyaknak többféle felosztása, csoportosítása létezik. Ezek nem pusztán a tudományosság kategorizálási igényéből, hanem a zsidó közösség tárgyakra vonatkozó szabályozási szintjeiből következnek. A Talmud (TB Megilla 26) megkülönböztet a szentséggel kapcsoktos és a vallási parancsolatok (micvák) elvégzéséhez szükséges tár-7
