Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
VÁLOGATOTT BESZÉDEI évszázadokon át elődeink is, valahányszor ez ünnep közeledett, melyen előszeretettel terjesztettek hamis vádakat ellenünk. Hiszen az első nagy katasztrófa, mely az európai zsidóságot érte, a világ teremtésének 4856-ik évében, a תוריזג ו״נתת név alatt a zsidóság történetében feljegyzett Rajna menti véres rémnapok, épp חספ utolsó napján vették kezdetüket. És a הריפס napját nemcsak ׳ר אביקע tanítványainak halálozása tette gyásznapokká, hanem a vérfagyasztó események is, melyek abban a gyászos esztendőben az elvakított és elvadított néptömegek dühének áldozatává tették a közép-európai zsidóságot évszázadokra. Vajon mit olvasott ki olyankor a zsidóság a חספ énekeiből és dalaiból? E kérdés foglalkoztasson most minket. Mit mondanak e dalok a zsidó népnek válságos, komor napjaiban, amikor nem magasztalhatja ujjongással az Istent, aki segítője volt, hanem könyörögve esdekelhet csak hozzá, hogy legyen újból segítségére, יזע תרמזו הי ׳ה יהיו יל העושיל. T * • • : ־ T T : • ! הדיגה יל הבהאש ישפנ הכיא הערת הכיא ץיברת םירהצב המלש היהא VÍV TT“ • T T! T ־ I ־ I “ T •• V í * T • t “ T “! T V • T * “ 408היטעכ לע ירדע ךירבח , mondd meg nekem, kit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol pihensz délidőben, miért legyek, mint elhagyott társaid nyájainál.םא איל יעדת ךל הפןה םישנב יאצ ךל יבקעב ןאצה יערו תא ךיתיידג 4,”לע תונכשמ םיערה, ha nem tudod magadban, te szép az asszonyok közt, menj a juhok sarkában, és legeltesd bárányaidat a pásztorok lakásai mellett. A dalok dalának e párbeszédében látják a שרדמ bölcsei az aggodalmat Izrael golusz sorsa miatt, és az útmutatást arra, hogy lehet ezen aggodalmat eloszlatni. 1השמ-חל וניבר szól itt a dal, küldetésének kezdetén, mikor Isten elküldte a fáraóhoz, hogy ,7. Énekek éneke 1 ׳ Ibid. 1,8. 179
