Frojimovics Kinga - Molnár Judit (szerk.): Gettómagyarország, 1944: a Központi Zsidó Tanács iratai - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 5. (Budapest, 2002)
Molnár Judit: A Magyar Zsidók Központi Tanácsának megalakulása, működése (1944. március 20-július 7.)
Miután a német hatóságok elfogadták a tervezetet, a Központi Tanács április 6-án körlevelet intézett a magyarországi hitközségi vezetőkhöz.32 Ez volt az első alkalom, hogy a Magyar Zsidók Központi Tanácsa közvetlenül tájékoztatta a vidéki hitközségi elöljárókat a tanács megalakulásáról és hatásköréről. Ugyanezen a napon a Magyar Zsidók Lapjában is tájékoztatták olvasóikat Stemék a tanács megalakulásáról a ״magyar hatóságok utasítására és kinevezése alapján”.33 Fentiekből látható, hogy ez nem igaz. A magyar hatóságoknak nem volt szerepe az első tanács megalakításában. A németek által cenzúrázott lap ekkor, és a további hónapokban folyamatosan nyugalomra, fegyelemre, a rendeletek feltétlen teljesítésére szólította fel a zsidó lakosságot. Akkor is, amikor a sárga csillag viselését rendelték el, akkor is, amikor gettóba kellett költözni, akkor is, amikor elkezdődött a deportálás és akkor is, amikor már csak a fővárosban voltak zsidók. Hiszen az ״illetékes hatóságoktól” ígéretet kaptak, hogy a közösségnek nem esik bántódása.34 Igaza van Brahamnek, amikor azt írja, hogy a zsidó vezetők a német megszállás előtt nem tájékoztatták a zsidó tömegeket arról, hogy mi történik a szomszéd országokban. A megszállást követően pedig hivatalos lapjukban folyamatosan a tömegek megnyugtatására törekedtek, a rendeletek végrehajtására szólítottak fel. Braham véleménye szerint ezzel ״hamis biztonságérzetet” keltettek a zsidó törnegekben.35 Kérdés azonban, ha nem ezt teszik, akkor milyen módon tudtak volna fellépni a hatóságokkal, egy jól működő gépezettel szemben. Yehuda Bauer véleménye szerint — mellyel egyébként egyetértek — azt feltételezni, hogy a zsidóknak Magyarországon 1944-ben valamiféle ״tájékoztatásra” lett volna szükségük, a helyzet teljes nem ismeretéről tanúskodik.36 De föl lehet vetni ezzel kapcsolatban még két kérdést: 1. Hogyan lehetett volna 1944-ben ״tájékoztatni” a zsidókat? 2. Milyen eredménnyel járhatott volna, ha a zsidók ״elhiszik”, hogy a kitelepítés végső célja az auschwitzi haláltábor? Mint fentebb már jeleztem, a Zsidó Tanács tagjai maguk is elismerték, hogy tudták mi történt a környező országokban a zsidókkal. Braham egyetértve Munká-Uo., 36-37. 0. Vádiral /., 114. o. Uo., !15-117. 0. Randolph L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon, (továbbiakban: Braham) 2. bővített cs átdolgozott kiadás. Belvárosi K. Bp., 1997. 436, 442. o. Yehuda Bauer: The Holocaust in Historical Perspective. Univ. of Washington Press, Seattle, 1980. 105. o. 32 33 34 35 36 26
