Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
szegik meg, ha a nem-zsidók a budaiak ellen oly terveket kovácsolnak, melyekből kár származna az egész hitközségre. Hogy a szakadás teljes legyen, a kiközösítők nem elégedtek meg azzal, hogy a magyarokat kibocsájtották védelmük alól, hanem vallási téren is elutasítják maguktól. Örömükben, gyászukban senkinek se volt szabad résztvenni, a rabbiknak tilos volt a budaiak részére ítéletet hozni. De kikötötték, hogy a bíráskodási tilalmat az esetben lehet megszegni, ha az átkot aláírók többsége a tilalmat felfüggesztené. A plevnai tudósok és tanítók engedve a hitközség kényszerének, kezüket és esküjüket adták, hogy a magyarok közt nem fognak tanítani s ítéletet tenni. A magukr a hagyott budaiak ügyét derekasan felkarolta Lévi József és Lévi Izsák ben Jakab. Különösen az utóbbi., Plevnának öreg, jámbor rabbija sietett segítségükre. Semmisnek nyilvánította a türelmetlen határozatot, noha maga is aláírta. Esküszegés nem terhelte, mivel az átok alá oly föltétellel írta nevét, hogy ez reá csak akkor bírjon érvénnyel, ha rabbitársa, Lévi József is aláveti magát az eskünek. Mivel társa nem írta alá az átkot, ennélfogva ő maga is, Lévi Izsák, fel volt mentve a fogadalom kötelező ereje alól. Az összeférhetetlen magyarok oly gyűlöletesek voltak Plevnában, hogy haragot vont magára még az is, ki érettük szót mert emelni. Lévi Izsákot a kíméletlen támadások egész sora érte. Az elnyomott budaiak és a maga becsületének védelmére Lévi Izsák a plevnai határozatot a Balkán-félsziget legnagyobb tudósainak ítélőszéke elé vitte. Fölhívására Almosnino Mózes, Kálái Sámuel, Adárbi Izsák, Medina Sámuel támadtak föl a budaiak segítségére. A rabbik érvénytelennek nyilvánították a kemény határozatot, mert nem engedhették meg, hogy ismétlődjék Izráel történetében a régi bibliai eset, mikor egy egész törzset átkoztak ki, a Benjámin nemzetséget. A budai zsidókat bocsánatkérésre s javulásra intették a rabbik, akik eképp helyreállították a plevnai hitközség megzavart békéjét. A törökországi magyar községek a zsidó irodalomban ,,hágár” ״üngürüsz”, leggyakrabban ״buduniak gyülekezete,, jelöléssel fordulnak elő. Az utóbbi elnevezés tanúság amellett, hogy többségük Budár ól került a Balkánfélszigetre. A törökországi magyar zsidókról 1585-ben kapjuk az utolsó hírt. Ezután már teljes homály fedi sorsukat. Valószínűleg ők maguk sem képeztek kivételt a térmészeti törvény alól, hogy a nagy tömegek magukhoz vonják a kicsinyeket: házasság által összeforrtak a németek és spanyolok hatalmas csoportjával. Eleinte, mikor még élénk volt összetartozási érzetük, csak egymás közt házasodtak. Plevnai légényék Budáról vettek feleséget vagy Szalonikiből, hol szintén földijeik laktak. De utóbb már azt látjuk, hogy a németekkel és a drinápolyi spanyolokkal is rokonsági kötelék kapcsolta őket egybe. 48
