Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig

Nagyszombat ragaszkodására és sok terhére, a király távollétében beleegyezett, hogy Nagyszombat ne fizesse az adót addig, míg ki nem tudódik, hogy a többi, a zsidóktól megszabadított sz. kir. város meg van-e ily kötelezettséggel terhelve.89 90 Nagyszombat kérelmére véglegesen II. Ferdinánd engedte el 1627-ben a zsidóadót, figyelembe vevén Nagyszombat hűségét, szolgálatait és a legutóbbi zavarok alatt szenvedett kárait.91 92 93

Nagyszombaton az I. Ferdinándtól kapott kiűzőlevélbe olyasmit is belemagyaráztak, amit az oklevél nem tartalmazott — az átvonulási tilalmat, mely mint szókásjog a XVIII. századig maradt érvényben. A város becsukatta, testileg megfenyítette, vagyonuktól is megfosztotta az árus zsidókat, kik a város határon átmentek anélkül, hogy ott megpihentek volna. Kivételt csak akkor tett a város, ha megidézett zsidót, kire rászorult. 1591-ben a nagyszombati bírák hitlevelet küldtek Hajim budai zsidónak, hogy jöjjön el hozzájuk.9־

A kamara már 1616-ban felszólította a várost, hogy alkalmazkodjék ki váltságához és engedje át határán a zsidókat, kiknek I. Ferdinánd pusztán a városban való tartózkodást tiltotta meg, ne olvassanak ki kiváltságlevelükből olyasvalamit, ami hátrányára van a kereskedelemnek, melynek előmozdítói a zsidók, mivel eők nagy kereskedésben lévén Magyarországban sok marhákat vinnének be, ászt a marhatt advan, azon a pinzen ismegh barmott venninek s Morvában be hayjtanak, és ő Feölsegenek nem veves jeövedelmet adnak beleole.” n

Bárhol fellépett a vérvád, soha se szorítkozott egy helyre, hanem mint a fertőző betegséget elhurcolták messzire. Meglepő nincs tehát abban, hogy amikor Nagyszombat zsidói ellen eltévedt elmék fegyverül használták a vérvádat, ugyanakkor Cseh- és Lengyelország zsidói szintén szenvedtek annak borzalmai miatt. A vészédelmes idők Magyar-, Cseh- és Lengyelország zaklatott zsidóira kötelességül rót89 Rosheim József naplójegyzeteiben (Feilchenfeld, Rabbi Josef von Rosheim, Strassburg, 1898.) nincs szó a nagyszombati vérvádról; Dr. Kaufmann Dávid tanár előttem kifejezett véleménye az volt, hogy a naplóból néhány lap, még pedig a nagyszombati esetre vonatkozó, hiányzik.

90 Nagyszombati levéltár, kamarai leirat, 1627 április 20.

91 Magyar Történelmi Tár, 1881., 701., Nagyszombati levéltár.

92 1559 január 20., non solum grave et onerosum, sed etiam iniquum, ut nos Christiani, matitiae et peridiae judaicae poenas luamus, Nagyszombati levéltár.

93 A kamara leirata, 1559 ápr. 8., Nagyszombati levéltár: donec certo cognesceretur, an aliae etiam liberae cividates ad fiscum pertinentes, ex quibus iudei similiter expulsi fuissent, censum aritea a Judaeis chari solitum, solverent. Egy másik, dátum nélküli folyamodványban Nagyszombat a királyt kéri a zsidó adó elengedése végett, hivatkozván Pozsonyra, mely szintén nem fizeti ezt. (nullo censu annuo obnoxia.)

34