Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig

ták ennélfogva, hogy ne maradjanak veszteg, hanem a babonás járványnak feltartóztatásáról és elfojtásáról gondoskodjanak, oly hatalom révén, melynek állásfoglalása mérvadó. Az elvakult tömeg s vezetőinek szenvedélyével szemben a kereszténység fejénél, a római kúriánál kerestek támogatást. Régente ugyanis nem tartozott a ritkaságok közé, hogy fenyegető események elhárítása végett a zsidók egyenesen a pápához fordultak segítségért. Ugyancsak I. Ferdinánd uralkodása alatt Mordecháj Czemách fáradozott a pápai széknél, hogy a cseh zsidók kifizetési rendeletét érvénytelenítse.

Szent Péter trónján ekkor a nagyműveltségű Farnese Sándor ült, aki mint pápa, a III. Pál nevet viselte. Ki vitte el hozzá az értesítést a zsidók viszontagságairól, nem tudjuk, csak az ismeretes, hogy még 1540. március 10. előtt külön követet küldtek a zsidók Rómába, aki kesergő iratukat a pápának átnyújtotta.

Esdeklésükben kijelentették, hogy amit rájuk fognak, nemcsak hogy nem igaz, hanem még a valószínűség látszatával se bír. A terhűkre rótt embertelen cselekedetét vallásuk rendelései éppúgy megtiltják nekik, mint ahogy a keresztényeknek az ő törvényeik. A költött hamisságokjavaikat és életüket szedik el zsákmányul, amint nyilvánvaló azon pörökből, melyeket Nagyszombaton, valamint ,,Libsiz” és ״Budiniz” városokban94 indítottak ellenük. Nem képesek többé megállani abban a sok üldözésben, mely rájuk nehezedik, kérik tehát, erősítse meg elődjei, de különösen V. Márton pápa kiváltságleveleit, de azokat is, miket maga III. Pál engedélyezett nekik és apostoli kegyelmével nyújtson szerencsétlenségükben alkalmas orvoslást.

Ez időtájban, midőn a zsidók a szentszék jóindulatához fordultak, III. Pál udvari orvosa zsidó férfiú volt, a spanyol származású Mantino Jakab, aki latin fordításai révén a bölcseleti irodalomban is ismeretes. Befolyásának köszönhető, hogy a pápa az elnyomottak jajkiáltása elől nem zárkózott el. Mikor III. Pál a kért segítséget nem vonta meg, az a pápai szempont volt előtte irányadó, hogy kötelessége a zsidók iránt, kik szinték Isten képmását viselik és akiknek maradéka a próféta hirdetése szerint üdvözülni fog, szolgálatkészséget és figyelmet tanúsítani, annál inkább, mert a szelíd bánásmód a kereszténység karjaiba vezetheti őket, míg a keresztényéktől jogtalanul háborgatva, bajosabban vonulnak az egyház kebelébe. A pápa elhatározására ezenkívül nem volt lényegtelen befolyással az a megbízható emberektől eredt hír, hogy a zsidók végső kétségbeesésükben a mohammedán hitre állanának, mely esetben, felfogása szerint elveszett volna megtérítésüknek minden reménye.

94 A III. Pál brévéjében megnevezett helyeket a vatikáni levéltárban n. Vittorio Castiglioni római főrabbi jegyezte ki számomra pontossággal; jelentésük: Budweis és Liebeschitz.

35