Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban

Az 1607-iki békekötés után a zsidók száma Budán egyre gyarapodott, s a község csakhamar új virágzásnak indult, melyet a két ízben, 1635-ben s 1669-ben dühöngött borzasztó tűzvész sem akaszthatott meg. Egyik későbbi rabbija szent községnek mondja, ״melynek hírneve minden országba hatott s mely a legtekintélyesb zsidó községek egyike.”

1661-ben az irodalmi tevékenységéről ismeretes belgrádi rabbi, Szimcha ha-kohen rövid ideig viselte a budai rabbiságot, mely állomást 5 évvel később az akkori zsidóság egyik legjelesebb theológiai tekintélye, a Vilnából való Ephrajim ha-kohen foglalta el, kihez a budai község küldöttséget menesztett Bécsbe, mely őt a rabbisággal megkínálta. A tudományosságáról s jámborságáról egyaránt híres rabbi, kiről szintén tudós fia azt beszéli, hogy rendesen az egyik szombattól a másik szombatig böjtölni szokott, 12 évig viselte e hivatalt. Híre, egész Jeruzsálemig hatott, hol őt rabbinak választották meg. De e megivásnak nem felelhetett meg; 1678-ban a Budán, kisebb-nagyobb félben akasztásokkal 23 évig — 1666-tól 1689- ig dühöngött pestisnek áldozata lett, mely az egyik fiát s nejét is elragadta. Döntvénytárát, mely Buda helyrajzi viszonyaira nézve számos érdekes adatot tartalmaz, később fia adta ki. Állomását nyilván unokája, Zevi Askenázi, szintén hírneves tudós és író foglalta el, ki öregattyánál Budán nevelkedett, hol egész 1686-ig élt, de még a város visszafoglalása előtt szerencsésen menekült, előbb Szerájevóban lett rabbi, később Hamburgban, Lembergben, Amszterdámban élt, s döntvényeiben rendesen úgy írja aló nevét, hogy hozzá teszi: ״a Budából való.”

Budának 1684-iki vívása a zsidókat ismét a vár falain találta, hol a törökök oldalán oly bátran küzdöttek, hogy az ostrom meghiúsítását részben nekik tulajdonították. A fegyveres ellenállásukról és a keresztény hadifoglyokon elkövetett állítólagos kegyetlenségükről keringett hírek, Páduán, hol kenyéririgységből úgyis nagy volt a zsidógyűlölet, a zsidók ellen uszították a csőcseléket, melynek az őstromsereg részéről megérkezett minden hír alkalmat szolgáltatott arra, hogy a zsidókát megtámadja. Egy ízben, augusztus 20-án, midőn a féktelen tömeg a ghettót megrohanta és felgyújtani akarta, a hatóság csak nagy erőfeszítéssel menthette meg a végveszélyben forgott páduai községet, mely e napot később évenként mint ünnepnapot szokta megülni, melyet az olasz zsidók a ״Purim di Buda” név alatt még ma is ismernek. IV. Muhammed pedig különös kiváltságokkal jutalmazta meg a budai zsidóknak a város megmentése körül szerzett érdemeit. Minden adó alól felmentette őket; az egyeseknek okmányt állíttatott ki, mely bizonyította, hogy az illető Buda e vívása alkalmával ott jelen volt, minek külső jeléül félholdat tűzetett mellükre. Zsidó, ki ily okmányt felmutatott s e kitüntető jelet viselte, az egész török birodalomban szabadon utazhatott s árúit vámmentesen szállíthatta.

84