Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban
De e kiváltságaiknak nem örülhettek soká; megérkezett a törökökre nézve végzetteljes 1686-iki év. A keresztény hadak Budát mindig szorosabban körültáborolták, s mindig erősebben vívták; a törökök kétségbeesetten védelmezték a várost s velők vállvetve a zsidók. Richards Jakab Buda ostromáról vezetett jegyzőkönyvében két ízben felemlíti, hogy a törökök soraiban a rendes katonaság és 2000 török lakos mellett 1000 zsidó is küzdött. A harcképtelenek pedig éjjel-nappal dolgoztak, a megroncsolt falakat kijavították, árkokat ástak s aknákat vájtak. Egy zsidó tüzér, ki a szt. János templom tornyára ágyút vontatott fel, az ostromlóknak nagy károkat okozott. A budai zsidóknak — mint egy egykor német író mondja — ,,ördögies” ellentállásának híre egész Európát átfutotta. Mindenütt híresztelték, hogy a keresztények Budát már rég elfoglalták volna, ha a zsidók oly makacsul védelmezni nem segítik. ״Annyit tettek — úgymond az említett író — hogy a vár bevétele a keresztényeknek pár ezer emberrel többe került.” Az efféle, nyilván szántszándékkai túlzott tudósítások annyira felizgatták a kedélyeket, hogy a zsidók még a Tiber partján is lakoltak hitfeleik a Duna mellett tanúsított bátorságáért. A Rómában lakó zsidók, míg Budát ostromolták alig mertek az utczákon járni; s midőn egy alkalommai Buda bevételének híre hamisnak bizonyult, többeket közülök felkonczoltak, másokat a Tiberbe fullasztották. A várbeliek minden erőlködése hiába volt. Buda szeptember 2-án rohammal vétetett meg. ״A héber uraknak — azt mondja egy egykor német író — a város megvédése körül kifejtett nagy buzgalmukért csúnya borravalót nyújtottak.” S csakugyan rettenetes volt a zsidók sorsa. A győzők első dühökben nem ismertek kegyelmet; aggastyánokat, nőket s gyermekeket egyaránt felkonczoltak, a futókat irgalmatlanul megölték. Több zsidó a Duna hullámaiban kereste a halált. Vagy százan, kik a zsinagógába menekültek, s vagy 400-an, kik egy erődben a bajorok fogságába jutottak s számos egyesek, kiket csak később különféle rejtekekben találtak fel, kegyelmet nyertek, mivel nagy váltságdijt és elrejtett kincseket ígértek. Ily kincset Schöning, brandenburgi generálisnak csakugyan mutattak is, ki azt a bécsi kormánynak azonnal bejelentette. A foglyokat egyelőre pinczékbe zárták, 400-at pedig, úgy látszik azokat, kik a bajorok hatalmába estek, hajóra zsúfolták össze. Ezeket huszárok, kik a hajón őrt álló katonákat meglepték s lefegyverezték, részben megölték, részben a Dunába ugrasztották. Ez adatot Efrájim ha-kohen budai rabbi, Schulhof Izsák nevezetű veje mint szemtanú közli, ki, miután a fogságból kiszabadult, két gyászdalt írt, melynek egyikében neje s fia megöletését, másikában pedig hitközsége veszedelmét siratja, mely gyászdalokat, amint írja, Buda bevételének minden évfordulóján zokogva szokta elmondani. 85
