Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban

dán nagyobb bevásárlásokat eszközöltetett, rendesen zsidó kereskedőkhöz fordult, kiknek boltjait a legtarkább áruczikkek töltötték be. így az 1661-iki ,,regestrum”ban, ,,Budai Jakab zsidótúl hitelben való vásárlásunk” czim alatt, egyebek közt e következők is fordulnak elő: Karmazsin csizma, szattyán, kapcza, gyöngyházas kés, kettős kés, nógrádi szőnyeg, bors sat [satöbbi], A borkereskedéssel kizárólagosan ők foglalkoztak; de ez üzletüket nagyban megakasztották a több ízben leérkezett kormányrendeletek, melyek a korántól eltiltott bornak, néha még a pálinkának tartását is szigorúan, olykor fej vesztés alatt megtiltották. Ezenkívül a török seregnek húst, az esztergomi törököknek sót szállítottak, falvak sjószágokjövedelmeit bérbe vették. Az eszéki vásárokra hajón szoktak menni; gyakran egész Béigrádig, sőt Szalinichiig vitték áruikat. Hogy kézművesek is voltak köztük, kétséget nem szenved; biztos tudomásunk azonban csak budai zsidó paszományosokról van. Orvosok csak ritkán találkoztak köztük, s ezek sem örvendtek a legjobb hírnévnek, minélfogva, ha csak lehetett, átutazó idegen orvosokhoz szoktak fordulni. Mint budai zsidók által több héber munkából kitűnik, ezek az akkori zsidó tudomány színvonalán állottak s az akkor nagy tekintélynek örvendett titoktannak — ״Kabbálának” - nem csekély befolyást engedtek vallásos gyakorlatukra.

Társadalmi viszonyaik igen kedvezők voltak. A törökökkel barátságos lábon éltek; még a magasb ragu török tisztviselők is szívesen látott gyakori vendégeik voltak. Házaikban katonákat nem szállásitottak el, szombat- s ünnepnapokon nyílvános szolgálatok alól fel voltak mentve. Keresztény rabszolgáikat gyakran a zsidóságra tértették, de akkor oly jól bántak velők, hogy urok halála után néha a 7 s a 30 gyásznapot, melyet a zsidók, szülők, vagy testvérek halála után nagy szigorral szoktak megtartani, önként el akarták vállalni. Ily megtért rabszolgákat gyakran zsidókkal szoktak összeházasítani. Társalgási nyelvük kiválóan a német, részben a török, vagy a zsidó-spanyol szójárás volt; de még a németül beszélőknek is török vezetéknevük szokott lenni. Hogy köztük a régi magyar-zsidó családoknak még maradványai voltak, Házmán, Kis Jakab, Oroszlán s Fekete Jakab akkori budai zsidók bizonyítják.

Mg az ausztriai uralom alatt élő magyar részekben úgy mint magán Ausztrián a zsidók adóját majd megduplázták, majd egyre magasabbra emelték s minden módon pénzt csikartak tőlük; őket szüntelen zaklatták, bántalmazták, vádakkal s szitkokkal illették; kiűzetéssel fenyegették s mint például Pozsonyból, Sopronból, Bécsből s Prágából ki is űzték: Budán a török uralom 145 évén át nem volt semmi féle sérelmük sem, és a hódoltság keresztény lakossága, mint például Kőrös város főbírója ,,kegyelmed”-nek, ,,nékünk jóakaró Jakab zsidó deák urunk,,-nak czímezte őket. Ha ezekhez hozzáadjuk azt, hogy hitfeleiket a fényes portánál magas rangban s államhivatalokban tudták, amint 1550 körül Budán is egy ״fejedelem”-82