Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban
virágzott, s a mohácsi vész után ezzel együtt pusztult el, a törökök alatt sem éltek zsidók.(Ezek e viharos időkben csak a megerősített városokat választották lakhelyül, mint Budán s Pesten kívül például még Székesfehérvárt, Esztergomot, N. Váradot, Tatát s Temesvárt). Mielőtt az újonnan keletkezett budai község történelmét tovább folytatjuk, véssünk bár futó pillanatot ennek belviszonyaira s társadalmi állására. A budai zsidók többnyire a vízi városban, mely tőlük a ״zsidó város” nevet nyerte, de az egyéb városrészekben a törökök közt is laktak. A zsidó város, a várfalakon belül, a várhegy aljától a Duna mentiben a mai császárfürdő felé húzódott, és alacsony, könnyen hozzáférhető fekvésénél fogva, a város minden vívása alkalmával az ostromnak leginkább ki volt téve s rendesen tetemes kárt szenvedett. Ott volt, legalább 1684-ben a hajóid, mely Pestet Budával kötötte össze. O-Budára vezető, a török idők előtt ״szombati kapunak” nevezett kapuja mellett a község régi zsinagógája, az úgynevezett ״kis zsinagóga” feküdt. A ״nagy zsinagóga”, melybe a rabbi járni szokott, egy tekintélyes, magas tornyú épület, nem alant a Vízivárosban, hanem valamivel magasabbra, a hegy lejtőjén volt. A számra nézve sokkal kisebb spanyolszertartás községnek természetesen külön imaháza volt. A zsidó temető, melyben Verbőczy is találta utolsó nyughelyét, az úgynevezett zsidó-kapu előtt a mai Krisztina-városban volt. Roggendorf, Buda ostroma alkalmával, ott állította fel ágyúit, sajátságos, hogy 1526-ban II. Lajos sátrai nem tudhatni mi okból, ugyanott voltak felállítva. A község, melynek több sajátságos, részben igen czélszerü vallásos intézkedései voltak, melyekről ez alkalommal nem szólhatunk, híres volt jótékonyságáról: a jeruzsálemi s szalonichi talmudiskolákat tetemes pénzösszegekkel támogatta, és török fogságba esett hitfeleit nagy áldozatokkal ki szokta váltani. A község élén, messze terjedő jogokkal felruházott elöljárók állottak, kik egyebek közt az állami adót, melyért az egész község felelős volt, ennek egyes tagjaira kivetették; az ezek közt támadt peres ügyeket, rendesen a rabbik hozzájárulásával elintézték, s a bűnösöket, vagy makacsokat a község saját fogházában több havi börtönben is tartották. Szükség esetében, előkelő községi tagok s a rabbi beleegyezésével rendkívüli intézkedéseket hoztak. így például, midőn egy ifjú az ő mátkáját, az eljegyzési szerződés világos megállapodásának daczára, nőül venni nem akarta, s a rabbiság előtt még mely őt maga elé idézte, illetlenül viselte magát, azt határozták, hogy ez ifjúnak senki se adja leányát, és ha valaki ezt mégis teszi, 400 ftot. [forintot] fizessen a község, s 100 tallért a két jótékonysági egylet pénztárába; ha pedig ez ifjú más valahol nősülne meg, minden vallásos szertartásból ki legyen zárva. Az efféle határozatok a község jegyzőkönyvébe felvétettek, s a zsinagógába felolvastattak. Ha az elöljárók, ami gyakrabban megtörtént, hatáskörüket túllépték, vagy önkénynyel 80
