Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban
Kohn Sámuel A budai zsidó község a török világban.1' A budai zsidó község, egész e vár 1686-ban történt visszafoglalásáig, hazánk legtekintélyesebb zsidó községe volt. Történelme megérdemli, hogy tekintettel legyünk rája, nemcsak azért, mivel Buda helyi monographiájának kiegészítő részét képezi, hanem azért is, mivel a budai zsidók gyakran még a politikai események menetére is befolyással voltak. Legkiválóbb szerepüket, melyet néha egész Európa figyelemmel kísért, a török világban vitték, melyben sokszázados történelmük ugyan nem legboldogabb, de mindenestre legérdekesebb korszakát élték. E korszak ismertetése ez értekezés czélja, mely hazai, külföldi, főkép pedig zsidó kútforrások nyomán a budai zsidó község történelmének rövid vázlatát akarja nyújtani Budának a törökök által a mohácsi vész után történt első elfoglalása óta egész ennek 1686-iki visszafoglalásáig. A budai zsidók állapota II. Lajos uralkodása alatt, majdnem tűrhetetlenné vált. A szerencsétlen ifjú király hatalma és tekintélye annyira süllyedt, hogy még a fővárosban sem tarthatta fen a rendet, és saját jószágát sem védelmezhette meg: ״az ő zsidait”, vagy, mint egy ízben Pozsony városának írja: ״a mi kincstárunkhoz tartozó zsidókat”. Hiába fizettek a zsidók Báthori István nádornak évenkénti 400 forintot, hogy őket—mint az illető okmány mondja— ״törvénytelen megtámadások erőszaka ellen tekintélyével oltalmazza.” A féktelen, vad tömeg ismételten, hogy Verancsics ily egy alkalommal használt kifejezésével éljek, ״felverte” őket, utczájókat ostrom alá vette és házaikat kirabolta. S a zsidók, hogy életüket s vagyonukat valahogy biztosítsák, kéntelenek voltak a maguk számára saját költségükön őrséget szervezni, mely a rabló zavargókkal formaszerű csatákat vívott Buda utcáin. Ily körülmények közt érkezett Budára a mohácsi gyászhír. A megrémült lakosság a királyné példáját követte: ingóságait a Dunán felszállitván elfutott, csak a zsidók ott maradtak. Nem azért, hogy, mint Cuspinianus mondja, a várost hősiesen védelmezzék — ez a dicsőség nem illeti őket — hanem mivel nem volt semmi okuk, a törököktől tartaniok. ״A budai zsidó község elöljárói — azt írja egy 1554- ben megjelent héber krónika — Szulejmán elejébe mentek, lábaihoz borultak, a várost neki átadták, s ő a városba bevonult. Izráel gyermekei ellen senki egy szót sem szólt, vagyonukból még egy czipőszalagot sem vettek el, mert Szulejmán kegyelemmel volt irántuk.” 167 167 Jelzet: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár K. 85.157. Az előadás elhangzott a Magyar Tört. Társaságban és megjelent a Pester Lloyd 1879. május 2. reggeli lapban. 77
