Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
nak a szentírás volt védő és támadó fegyvere. Ismerete azonban nem maradt többé a tudósok és papok kizárólagos tulajdona, hanem fordításai révén nélkülözhetetlen olvasmányává lett a népnek, szórakoztatva, vigasztalva az egyszerű emberek lelkét is. A biblia megértése mindenfelé gazdag megtermékenyítője volt a nemzeti irodalomnak, kifejezései, alakjai, eszméi hatása alatt állott próza és vers a XVI. századtól fogva. A szentírás hódításával karöltve járt a héber nyelv tanulmányozásának élénksége; bíbornok, püspök-süveget viselő urak, bő javadalmazású egyetemi tanárok éppúgy elmélyedtek benne, mint a szegény protestáns iskolamesterek, a rajongó prédikátorok, kik Luther, Kálvin tanait hirdették falvakban, városokban. A biblia érvényesülésének természetes következése volt, hogy előbb egyesekre, majd a tömegekre önkénytelenül vonzóerőt gyakorolt az egyistenség eszméje, mely átvonult az egész szentíráson, mely a próféták ajakáról hol dörgedelmesen, hol szelíden, de mindig meggyőző fenséggel szól. A reformáció a biblia atmoszférajában munkálkodott, nem feltűnő tehát, ha a hitújításban ott lengett a szentírás éltető levegője, az egyistenség eszméje és ha ebből kifolyólag a katholikus és protestáns vallás szentháromságának tanával szemben megalakult az unitarizmus, mely az egy Istenen kívül nem ismer el más lényt, kit imádni kell. Az unitárius vallásnak Erdélyországban Dávid Ferenc volt a megalapítója Jézus imádásának elvetése miatt ,,zsidózó”-nak nevezték ugyan, azonban az egy Isten tiszteletén kívül az unitárius vallásnak semmiféle más közössége nem volt a zsidóval. E hiányzó kapcsolatot teremtette meg Erdélyben a szombatos felekezet.13 Noha a XVI. században Orosz-Lengyelországban, Sziléziában is találhatók szombatosok, mindazáltal az erdélyi szombatosság nem volt külföldi termék, hanem végső konzekvenciája a dévai várban 1579. november 15-én fogolyként meghalt Dávid Ferenc tanainak. A szombatosok nemcsak a biblia egyisten eszméjét fogadták el, hanem azon főbb törvényeket is, melyek a zsidóságnak jellemző vonásai. A szombatos vallás Dávid Ferenc halála után keletkezett 1588 körül. ,,Szent- Erzsébeten — szól a krónikás — lakik vala egy fő ember, kinek Eössi András vala neve, ez — mondom — addig olvasá a bibliát, hogy szépen kitalálá belőle a szombatos vallást, és nagy sokakat elhitetett vala, a szent írásnak, világos locusait mutogatván a nagy együgyű községnek.”130 131 A szombatos vallás nagyranövesztője Eössinek örökbe fogadott fia, Erdélyország politikájának több éven át irányítója, Péchi Simon volt, aki, Kemény János 130 Dr. Kohn Sámuel. A szombatosok. (Budapest, 1889.) 131 Gróf Mikó Imre, Erdélyi történelmi adatok 29. 55
