Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
meghagyta a városnak, hogy Posa Balánnak minden erővel legyen segítségére, hogy a zsidók elkerüljenek Pozsonyból.122 Salm Miklós gróf emberei a zsidók közül csak egy rabbit hagytak meg Pozsonyban, akiről azt írja a gróf: ״Ain Raby unnd ein sonnderlicher lessterer unseres Hainlandes Jesu Crissty.” A kevés és szűkszavú kútfő nem deríti fel kellően, hogy hány családot ért a kiűzés és nem fejti meg, hogy miért kímélték meg éppen a rabbit. Egyébiránt Salm figyelmeztette a várost, hogy értesítsék őt, ha a rabbi a Váralján uzsoráskodik, illetlenül viselkedik, ha pedig a városban mívelne ilyes valamit, keményen, irgalmatlanul büntessék meg, hogy oka legyen hitsorsosait önkéntesen követni.123 Nem ismerjük a rabbi nevét, de ahogy a sorokból kiérezhető, nem lehetett közönséges ember, akivel szemben a kitiltó rendelet ridegsége ellágyult. A kitiltás után azonban a zsidók csakhamar arra igyekeztek, hogy Pozsonyban megint megtelepedjenek. Erre vall a tanács 1582. június 1-én kiadott határozata, hogy egyszer s mindenkorra a polgárok nem tarthatnak többé zsidókat, de még nem is kereskedhetnek velük; a városkapitány éberül vigyázzon és a kapuk alatt hirdesse ki, hogy a jövőben zsidó nem léphet többé a város területére, a városkapitánynak jogában áll, hogy a zsidók áruit az országos vásárok idején lefoglalhassa.124 A városnak a zsidókat nem szívlelő hajlama sugalmazta azt a röpiratot, mely világgá vitte az ostoba mesét, hogy néhány zsidó 1591 -ben Pozsonyban két szentelt ostyát meggyalázott, amiért súlyos büntetésben részesültek.125 Amit az ״Ein erschroekliche Newe Zeitung, so sich im 1591. Jar zu Pressburgk in Ungern zu getragen,, szállólap a zsidókról koholt, a középkorban gyakran felhasznált kegyetlen eszköz volt, hogy egyeseket, hitközségeket, tartományok zsidóságát kínozzák, kifosszák, gyilkolják. Ugyanily vád miatt kövezték meg Pozsonyban, valószínűleg a XIII. században a fiatal Jóna ben Sault és társait; megkeresztelni akarták, de még irtózatos halála előtt is, melyet a pozsonyi polgárok vak előítélete idézett fel rá, megmaradt ősei vallásán. Kivégzésekor a zsákmányéhes polgárok a zsidók házaiban felhalmozott drágaságokra rabolva vetették magukat.126 122 Pozsony város levéltára, Lad. XX., no. 101. keltezés nélkül, Vladislaus Rex. in Anno Domini 1441. ut Blavio Posa Civitas haec in abductione Judaeorum omni ope et auxilis adsit. Az olkevélben 1441. kétségkívül téves és 1491-re javítandó. A város II. Ulászló 1491. Július 10. rendeletére gondolt, mely azonban nem szól kitiltásról. Kohn i. m. 434, M. Zs. Oklevéltár, 228-229. 123 Pozsony város levéltára, Lad. XX. no. 71. 124 Újra kihirdették 1584 június 27. 125 Georg Liebe, Das Judenthum in der deutschen Vergangenkeit, 22, ahol at esetet ábrázoló metszet is közölve van. 52
