Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Azonban alighogy újra bent voltak, pénziizleteik miatt és annak következtében, hogy nem csak zsidók közt kereskednek, a polgárok panaszt emeltek Miksa királynál, midőn 1572. őszén az országgyűlés ideje táján Pozsonyban tartózkodott, kérvén kitiltásukat, mert a várost privilégiuma jogosítja fel, hogy zsidót ne tartson. A király mindjárt a helyszínen utasította gróf Salm pozsonyi grófot, hogy száműzze a zsidókat. A zsidók nem késtek a védekezéssel. A vádak cáfolatául rámutattak szegénységükre, amely a legjobb bizonyíték, hogy nem ragadták magukhoz a polgárok javait. A polgárok nagyobb uzsorások, mint ők és azért akarják őket elmozdítani, hogy a pénzüzlet terén egyedül, verseny nélkül maradjanak. Lehetetlennek tartják, hogy a polgárok szívesen látták a zsidók távozását, mert hiszen eddig a zsidókat szokták eszközül pénzüzleteikben felhasználni, maguk ugyanis nyilvánosan nem mertek pénzzel üzérkedni. Ha a városnak lenne is kiváltságlevele, a polgárok maguk tették azt érvénytelenné avval, hogy maguk hívták a zsidókat a városba. Ha pedig be tudták bizonyítani, hogy a zsidók oka a városban előfordult latorságoknak, akkor készek életüket, javaikat a pozsonyi gróf rendelkezésére bocsájtani.11 Gróf Salm halogatta a legfelsőbb parancs végrehajtását. A polgárok parancsára 1572. november 26-án Miksa király meghagyta a grófnak, hogy rögtön szorítsa ki Váraljáról a zsidókat, mert többi országaiból is kitiltja őket.118 119 A rendelet után négy napra Bécs és Alsó-Ausztria zsidóságát hasonló sorsban akarta részesíteni; az utóbbiak részére kiadott végzését abban az esetben óhajtotta visszavonni, ha vallásukat elhagyva, a keresztény hitre térnek. A következő év február havában a király megismételte rendeletét, melyben a pozsonyi gróf tisztviselőit túlkapásaikért rendreutasította.120 De a gróf csak 1575- ben szerzett érvényt a száműző rendeletnek.121 Ha Pozsony város tanácsa nem tévedett a XVII. században készült felterjesztésében, melyben a zsidók múltjára vetett visszapillantást, úgy nagy Lajos uralkodása óta ez volt a negyedik eset, hogy a pozsonyi zsidókat a kitiltás keserve érte. A tanács állítása szerint Ulászló király 118 Frisch: M. Zs. Oklevéltár, 344-346. 119 Pozsony város levéltára. Lad. XX. no. 25. mandamus, ut Judeos ipsos statim, postposita omni mora, ex praedicto loco per totum expelli et ablegari facere, neque illis amplius ibidem manendi loccum concedere deheas. 120 Pozsony város levéltára, Lad. XX. no. 26. 121 Pozsony város jegyzőkönyve 1574, június 30-ról: Man hat bey der Khays. Majertät Embviglichen suppliret und angehalten damit die Inden des grossen Wuchers halber von der Statt geschafft würden. Salm gróf levele Pozsony városhoz a zsidók kitiltásáról Pozsony város levéltára, Lad. XX., no. 71. 51
