Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
ban kereken letagadta, hogy valaha ez a teher rajta volt. A kamara Mária királynő kiűző rendeletére hivatkozott, mely nemcsak a zsidó censust foglalta magában, hanem kikötötte azt is, hogy a királyoknak jogában áll a rendes adót felemelni a polgároknak átengedett zsidó házak fejében.115 A város sehogy se akarta elismerni a fiscus követelésének jogosságát, néhányszor felterjesztést tett ellene. I. Ferdinánd 1553 december 12-én szigorúan megintette a vonakodó várost, hogy ha adóméntességét oklevéllel nem képes bizonyítani, fizesse meg a rendes 400 és a zsidók kiűzetéséért járó évi 100 forint adót, mert ellenkező esetben az ország hely tartójához intézett parancs értelmében minden alkalmas módon rá fogják kényszeríteni.116 117 A városon nem fogott a szó, hiába írt rá atyja meghatalmazásából Miksa is, következetesen megmaradt amellett, hogy a kívánt pénzt nem adja meg. Utoljára 1556 november 3-án kapta a város I. Ferdinándtól a parancsot, hogy ne makacskodjék, esetleges adómentességét nyolc nap alatt mutassa be gróf Nádasdy Tamás nádórnak, ha pedig, amint előrelátható, ezt nem képes bebizonyítani, a hátralékos adók teljes összegét december 1-ig vigye be a kamarába, mert a halogatást többé meg nem tűri."7 A zsidóság nemsokára már nem csak emléket jelentett a polgároknak, mert ismét egész közelükbe került. Mikor jött be megint Pozsonyba, nem állapítható meg pontosan. Lehet, hogy a XVI. század hatvanas éveiben, vagy még pár évvel előbb költözködött be. A polgárok és a pozsonyi gróf tisztviselőinek tudtával, akaratából telepedett meg a Váralján, ezek önkényt ajánlottak neki szállást. census, sed etium voluntatis Regnum, an sciticet illum angere velius praedextu domorum Judaicorum livitati concersarum. 115 Pozsony város levéltára, Lad. XX., no. 23, g: literac Serenissimae Dominae Mariae Reginae Hungáriáé etc. Sororis nostrae charissimae, quas vobis sub ittud tempus, quo Judei ex irtu Civitate nostra exelsi, atque alio migrare sunt coacti, concesserat abunde testentur, vobio ultra ordinarium censum annuum, impositam esse necessitatem solvendi, Censum quoque illum, quem Judei quotaunis pendere fisco Senebantur ... Mandamus vobis in a modo deinceps sinqulis annis ... pro Censu antem Judeorum Florenos Centum ... in ferre, ac numerare debeatis et teneamini. 116 Pozsony város levéltára, Lad. XX. no. 23. e. és Lad. XX. no. 23. utóbbi 2 példányban van meg; a zsidó adóról itt: simul cum censu domnum Judeorum, quem iam ab aliquos retroactis annis, quibuscunque inutilibus linanis trationibus, inter vos contumaciter reservastis. 117 Frisch: M. Zs. Oklevéltár, 345: ipsi sobi cives hospitia iam a multis annis offerebant, dabant et elocabant, immo concedebans hospitia Judaeis; Pozsony város levélt., Lad. XX., no. 25: ut Judaeos illos, qui sub Arce nostra Posoniensi ex permissione Officialium tuorum domicilia fixerunt. 50
