Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
nyeg, janicsár patyolat, karmazsin csizma, szattyán kapca, papucs, gyöngyházas, bársony, aba, élelmiszer, házicikkek feküdtek ott felhalmozva a boltokban. Ha a vásárlónk nem került ki a pénzből, hitelben adtak neki a Márton, Izsák, Kiss Jakab ,,zsidó deákok”, vagy Notha, Fekete Jakab meg a többi árus zsidó. A zsidó életnek érdekes alakja volt a kereskedő ,,zsidó deák,,. A deák szó a tanult embert, a tudóst jelentette. A zsidó, hogy a betevő falatot megkereshesse magának és családjának, jobbára kalmárkodásra ment. Mesterségre nem igen szánta magát, nem azért, mert irtózott a kalapácstól, gyalutól és más szerszámtól, hanem mivel keresztény mesteremberhez nem mert inaskodásra menni. Félt, hogy kemény bánásmódban részesül nála zsidó volta miatt. De különben ez sem fogadta a szívesen házába azt a gyermeket, ki asztalánál vallási tilalomból nem evett és hetenkint akkor ünnepelt, mikor a mester dolognapot tartott. Azonban, ha mégis megtanult valahogy valami iparágat, a céhrendszer, mely nem fogadta őt kebelébe, úton-útfélen megakadályozta boldogulását. Földet nem munkálhatott, a tudományos pályák közül egyedül az orvosira léphetett, ennélfogva a viszonyok főképp a kereskedésre szorították. De a zsidó ezen a téren nem csak a pénzt kergette, hanem nemes hajlammal a tudománynak is utánajárt. A házaló zsidó bugyrában portékái mellett könyvet is cipelt, mely szórakoztatta, értelmét, lelkét művelt és mikor vevője befordult boltjába, foliánsra hajlottan találta az állvány mellett a zsidót, aki annak ellenére, hogy kalmár volt, megmaradt tudománykedvelőnek. Ilyen ideális, könyvekben elmélyedő, nemcsak számlákat, adósleveleket, hanem szellemi termékeket írogató ,,zsidó deákok”100 a budai zsidó negyedben se hiányoztak. Kereskedelmi cikkek voltak: ökör, bőr, liszt, só, bor, fenyőfa, bútor; pénz helyett rezet is elfogadtak árukért. Ha az adós nem fizette meg tartozását, akkor a zsidó hitelező ügyét a basa vette kezébe, aki megizente a királyi területre, ha ott volt az adós, hogy, ha zsidóját nem elégítik ki, ennek megtörténtéig a be nem hódolt vidéken lakóktól veszi el a szabadságot és vagyonukat. A ,,buday sido Jacab Bereczk fia” elpanaszolta, hogy a Marosból Nagyszombatra költözött Trombitás János pecsétes hitlevelében ígérte meg neki, hogy száz mázsa rézzel válta meg a ,,borsot gyeombert és mocharet úgy mint tizen három száz forint ereött”, mit Jakabtól kapott. A basák többször átírtak Ernő főherceghez és a magyar urakhoz, hogy hajtsák ben Jakab követeléseit, aki a szültánnak tartozó nagy járandóságai miatt fogságba került, nehogy ,,keszerittessük egjeb áros embereökett ereötte megh tartatnunk.”101 Nem fenyegetést, hanem ud-100 Századok 1907., 831; 1554. szept. 18. 101 A gazdag Mózes budai zsidóról 1570-ben, Századok 1907., 518-20. 43
