Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Esztergom, Székesfehérvár, Tatán kívül egyebütt nem is laktak az időkben zsidók, beszéli a kitért, Margaritha Antonius. A mohácsi vész után keletkezett pánik a soproni zsidókat se kímélte meg.43 44 45 Amint a nagy vereségről értesültek, néhány zsidó két kocsira rakta ingóságait, hogy biztos helyet keressenek életük és vagyonuk számára. A város visszatartotta holmijukat és a Pozsonyba szökött Mária királynéhoz, II. Lajos özvegyéhez sietett, hogy panaszt tegyen a területén lakó összes zsidók ellen. Felterjesztésükben előadták,' hogy zsidóik, akik régen te csak négy udvarházban lakhattak, már 16 házban bírnak szállást és naponta növekszik számuk. Néhány év óta nem fizetik a városnak a szokott adót, ezért vagy apasszák meg a számukat, vagy a réginél nagyobb taksát fizessenek. A polgári kereskedők jövedelmét csökkentik, mivel jobbféle posztókat is árusítanak, holott engedélyük egyedül az olcsóbb cseh posztó, ennek is mérsékelt eladására van — amiért mái־ nincs Sopronban polgári szűrszabó, vagy aki posztókereskedéssel fenntarthatná magát. Új ruhákat adnak el, a szegény keresztények náluk szerzik be ruhaszükségletüket, minélfogva a polgári iparosok és kereskedők jövédelmi forrását károsítják. Élelmiszereket, piacra hozott árukat vesznek s eladnak; a polgárok feleségeivel és családjával titokban zálog- és csereüzletet kötnek, ennek következtében mulasztások és nagy jogtalanságok elkövetésére adnak alkalmat. Az egyház ünnepein a keresztényekkel kereskednek és a piacon elővásárlást űznek. E sérelmek orvoslása végett megjelenve a városi urak, az udvartól oly irányítást kaptak, melynek követésével gravamenjeik tüstént tárgytalanokká váltak, az eladósodott polgárok prédához jutottak és a zsidók követeléseitől megszabadultak. Pozsonyban járva, értésükre esett, hogy érdeküknek az az eljárás lesz megfelelő, ha kiűzik a zsidókat. A város szintén gondolt ezen megoldásra, de írásba nem foglalta, hanem szóval fejezte ki szándékát. A királyné arra a hamis információra, hogy a Sopronból való elköltözést az egész hitközség tervezgeti, felháborította a polgárokat, hogy a zsidók kivándorlását ne gátolja, pénzüket, ezüstjüket azonban ne hagyják elvinni, hanem azt vegyék el tőlük és fordítsák a város s ország szűkségleteire. Mert helytelen — szólt a királyné —, hogy akik békés időben a város hasznának osztályosai voltak, a viszontagságok közt nem akarnak a kiadásokban és veszedelmekben részt venni.46 43 Der ganz Jüdisch Glaub; a soproni hitközséget nem említi. 44 Pollák: i. m. 45 Dr. Kohn Sámuel: A zsidók története Magyarországon. (Budapest, 1884), 479-480., M. Zs. Oklevéltár, 343. 46 Pollák: i. m. 285. M. Zs. Oklevéltár, 336. 21
