Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A királyné felhatalmazása végzetes csapást mért a soproni zsidókra. Ha egyesek el is akartak menekülni, mert hihetőleg aggódtak, hogy Szulejmán szultán nem áll meg Budán, hanem seregével elárasztja az egész országot, a hitközség zöme azonban nem kívánt elszakadni attól a helytől, hol az elődök már több száz év óta tartottak fenn zsidóintézményeket, ahol házakat, jövedelmi forrásokat bírtak. A királynétól távol állott, hogy a zsidókat egyszerre fosztassa meg soproni tartózkodásuktól. Nem is jogosított fel erre senkit. Az emberséges érzés azt páráncsolta volna, hogy hónapokra kiterjedt határidő után békésen vonultassa ki a szabad királyi város a zsidókat, s e helyett a polgármester, tanács és a közönség akként cselekedett, hogy szeptember 12-ike előtt47 48 egy óra lefolyása alatt erőszakosan kizavarta őket javaikból, és a városból. Tettüket Mária királyné parancsával okolták meg. A meglepett zsidók nem hitték, hogy legfelsőbb helyről jött az irgalmatlan utasítás, kérték tehát, mutassák fel a rendeletet. Könyörgésük hiábavaló volt. Majd az volt esdeklésük, tartsák meg őket addig, amíg két megbízottjuk Mária királynétól megtudakolja, hogy az ő óhaja-e a rögtöni kitiltás. Ennek se volt eredménye, a város hajthatatlan maradt. A zsidóknak távozni kellett. Kevés ruhaneműt kivéve, semmit se vihettek magukkal. A szegénységre juttatott, könyörtelenül kiűzött zsidók kocsikat fogadva távoztak a városból; egy részük Fraknóra, Kis-Martonba, Kaboldra. A városi urak azzal hitegették a kikergetett családokat, hogy nem mindigre, hanem csak egy időre kell a várost elhagyniok, jól teszik ennélfogva, ha visszatérésükig lakásaik és ládáik kulcsát biztonságba helyezik el náluk, ne legyen gondjuk semmire, mert visszajöttükkor mindent rendben fognak találni. A gyanútlan zsidók átadták a kulcsokat, de amint a városon kívül voltak, a polgárok behatoltak házaikba, zálogaikat, lajstromaikat, melyekben adósaik neve és a hitelezett összeg nagysága volt feljegyezve elhordták; a temetőjükön lévő szőlőt leszüretelték, teheneiket, mintegy 20 darabot elhajtották. A szomorú tapasztalatok arra indították a soproni zsidókat, hogy az udvarnál keressenek pártfogást. A történteket közölve vele, kijelentették, hogy nem akarják magukat a város terhei alól kivonni, ezért eszközölje ki a királyné, hogy a városba újra betérhessenek, szárnyuk-kelt javaikat kapják vissza, tarozásaikat behajthassák. 47 Csupán két kocsira való holmit találtak a soproniak, e pár járművön pedig az egész hitközség nem hurcolkodhatott el. 48 Pollák, 284. M. Zs. Oklevéltár, 335., mindkét helyen, nemcsak ez ízben, hanem többször hibás a dátum. 22
