A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 5. (Budapest, 2011)
Az MFLSZ története (Szögi László - Molnár László - Zsidi Vilmos)
A Szövetség munkájának egyik legfontosabb eredménye egy közös magyar egyetemi levéltári fond- és állagjegyzék elkészítése és kiadása volt. Egy általános magyar felsőoktatás-történeti levéltári forrásjegyzék kiadását a Magyar Felsőoktatás-történeti Munkaközösség már az 1970-es évek második felében tervbe vette. Antall József az Orvostörténeti Könyvtár Múzeum és Levéltár főigazgatója volt az, aki 1976. június 8-án javaslatot tett az egyetemi levéltárügy intézményi kereteinek kialakítására. Ekkoriban merült fel, hogy össze kellene gyűjteni a különböző országos és megyei, sőt egyházi levéltárakban őrzött felsőoktatási forrásanyag adatait és ezt ki kellene egészíteni a magyar egyetemeken és főiskolákon megmaradt levéltári anyagokról szóló információkkal. Ebben az ügyben a Felsőoktatás-történeti Munkaközösség körlevéllel fordult a magyar levéltárakhoz és a felsőoktatási intézményekhez és a beérkezett válaszok alapján kívánta kiadni a magyar felsőoktatás levéltári dokumentumainak listáját. Az 1980-as évek elején megalakult a Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottság Magyar Nemzeti Bizottsága és a kérdőív aktualizálásával újra napirendre tűzte a témát. Antall József a kiadvány egybeszerkesztésére Szögi Lászlót és Szemkeő Endrét kérte fel. Az 1980-as évek második felében beérkezett válaszok sajnos csak azt mutatták, hogy bár a magyar felsőoktatási intézményekben a pusztulások ellenére is óriási értékű és jelentős mennyiségű levéltári anyag halmozódott fel, de ezek az esetek 95 %-ában feldolgozatlanul, a legkülönbözőbb szervezeti egységekben szétszórva, gyakorlatilag kutathatatlan állapotban voltak, így a megadott információk alapján használható kutatási segédletet kiadni nem lehetett. A budapesti egyetemek és főiskolák közül csak 2-3-nak volt akkoriban rendezett iratanyaga, a többieknél szinte alig állt rendelkezésre használható adat. Vidéken a megyei levéltárak, pl. Pécsett, Debrecenben és Szegeden ugyan átvettek egyetemi iratanyagot, de e sorozatok nem voltak teljesek, egyes anyagrészek kutathatatlan állapotban az egyetemeken maradtak. Mindez egységes szerkezetű segédlet kiadását akkor nem tette lehetővé. A különböző egyetemi levéltárak között ésszerű cseréket kellett végrehajtani, hogy a gyűjtőkörök jól elhatárolhatók legyenek. Az ELTE Levéltára így több másik egyetemi levéltárnak adott át anyagokat. Kisebb mennyiségű iratanyagot kaptak vissza az egyetemi levéltárak a Magyar Országos Levéltárból, a megyei levéltárakból, a volt MSZMP Pártarchívumából, sőt a közelmúltban Budapest Főváros Levéltárából is. A segédlet összeállítása a 90-es évek második felében kerülhetett ismét napirendre. A kiadvány szerkesztésénél alapvető rendező elv volt, hogy csak olyan felsőoktatási intézményről közöljünk adatokat, ahol álta12