Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Körösi Zsuzsanna: Az „ellenforradalmárok” gyermekeinek felvételi tapasztalatai a Kádár-korszak első felében - visszaemlékezések tükrében

Minden indok nélkül. Ildikó kétségbeesett, s elment Szegedre. És ott tudta meg, hogy tulajdonképpen úgy indult az egész, hogy a falu párttitkára telefonált a megyei pártbizottságra, hogy a nővéremet, az ellenforradalmár gyerekét fölvették az egyetemre, s az ő leányát viszont másodszor sem vették föl a főiskolára.

És akkor a megyei pártbizottság telefonált Szegedre és kérték az egyetemet, hogy töröljék a névsorból. Semmi hűhó, töröljék csak egyszerűen a névsorból. Az egyetem viszont azt közölte, hogy ő már értesítette a diákot, hogy fölvette, ő ezt már nem tudja semmissé nyilvánítani. S így került az Egészségügyi Minisztériumba az egész dolog, a miniszter pedig egy tollvonással az egészet áthúzta.

Nyilvánvaló, hogy ebben a történetben nagyon erős a személyes bosz- szú motívuma, de az is bizonyos, hogy a párttitkár azért tudta a felvételit semmissé nyilváníttatni, mert arra hivatkozhatott, hogy ellenforradalmár gyermekéről van szó. Hiába volt a kimagasló felvételi eredmény. Az apa bűnös múltja elfogadható érv volt az utólagos kizáráshoz.

Hiába bíztatták Ildikót, hogy jelentkezzen újból az egyetemre, annyira megviselték a történtek, hogy feladta tervét.

Amikor Ildikó elment az egyetemről, akkor ott azt ajánlották neki, hogy menjen férjhez, és a következő évben mint dr. Tóth Lászlóné próbálja meg újból az egyetemet, sikerülni fog neki, föl fogják venni. Aztán Ildikó azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy milyen nevet visel, ő akkor is .... Ildikó marad, ezt megmásítani nem lehet, úgyhogy nem is próbálkozott.

Aztán 1969 áprilisában férjével Bécsbe utazott, és pár hónap múlva az NSZK-ba disszidált, ahol elvégezte az orvosi egyetemet.

Ida 1948-ban született. Apját, akit egy vidéki kisvárosban 1956-ban nemzetőrparancsnoknak választották, a forradalom leverése után nem sokkal letartóztatták. Anyja 1956. december 8-án Salgótarjánba ment, hogy férje után érdeklődjön.

A buszmegállóban várakozva a tüntetőkre irányuló sortüzben392 megsebesült, majd a kórházban belehalt sérüléseibe. Idát nagyszülei nevelték.

392 Az 1956. december 8-án Salgótarjánban letartóztattak két munkástanács-vezetőt. Ez felháborodást váltott ki a városban, a munkások és bányászok a rendőrkapitányság, majd a megyetanács elé vonultak, és követelték a két ember szabadon engedését. A pufajkások a tömeg felé lőttek, mire az egyik üveggyári munkás egy ártalmatlan hanggránátot robbantott fel. Erre a pufajkások a fegyvertelen tömegbe lőttek. Á. Varga László történész kutatásai szerint negyvenhat halálos áldozata volt a vérengzésnek, mások sokkal többre becsülik számukat.

203