Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon
népességhez viszonyított hallgatólétszám is visszaesett, Magyarország e tekintetben a sereghajtók közé került Európában. A fejlődés megakadásának több oka is volt. A gazdasági világválság utóhatásai mellett a demográfiai változások játszottak döntő szerepet, hiszen ekkoriban kerültek az egyetemekre azok a korosztályok, amelyek az első világháború idején születtek - a háborúk alatt pedig mindig alacsonyabbak a születési mutatók, mint békeidőben: így volt ez Magyarországon is 1914 és 1918 között. Mindezt tetézte, hogy a viszonylag csekély számú egyetemi és főiskolai hallgatóság ellenére is relatív értelmiségi túltermelés volt az országban (ezt egyébként már 1920-ban, a numerus clausus törvény indokolása is szóvá tette). így a harmincas években mindvégig állandó vitatéma volt az értelmiségi munkanélküliség kérdése, amelynek Hóman Bálint különböző intézkedésekkel kívánta nyomasztó súlyát enyhíteni. Mindehhez persze az is hozzájárult, hogy a kultuszminisztérium által szükségesnek tartott és meghatározott felvételi keretlétszámoknál - a felsőoktatási intézmények tiltakozása és lobbiereje követeztében - szinte mindig jóval magasabb lett a végül valóban a felsőoktatásba került hallgatók száma. A diákok több mint négyötöde változatlanul középiskolai érettségivel került be az egyetemekre és a főiskolákra, mivel a felső mezőgazdasági és a felsőkereskedelmi érettségivel csak a Közgazdaság- tudományi Karon (1934-től már a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági és kereskedelmi osztályain), néhány főiskolán, illetve az államszámviteltani és a revizori tanfolyamokon lehetett továbbtanulni, a középfokú oktatásban szerzett tanítói képesítés pedig kizárólag a polgári iskolai tanárképző főiskolákra volt érvényes. A középiskoláról szóló 1934: XI. t.c. újabb megszorításokra adott lehetőséget a felvételeknél, amikor kimondta: „A gimnáziumi érettségi bizonyítvány egyetemi és más főiskolai tanulmányokra is képesít, ha ezt a képesítő hatályt a vizsgáló bizottság az érettségi vizsgálaton tanúsított, valamint a tanuló középiskolai tanulmányai folyamán elért tanulmányi eredményének, erkölcsi magaviseletének és egyéniségének gondos mérlegelése alapján külön megállapította.” A nehezen értelmezhető szabályozást az indokolás igyekezett - nem teljesen hihetően - magyarázni: „Ez az eljárás módot fog adni arra, hogy a tanulmányi eredmény tekintetében gyengébb tanuló is eljuthasson főiskolákra, ha szorgalma és erkölcsi kvalitásai reményt nyújtanak arra, hogy képzettségének hiányait a főiskolai tanulmányok idején pótolni tudja. Az egyéniség elbírálása ilyképpen korrektívumául fog szolgálni a vizsga sokszor esetlegességtől és pillanatnyi lelki adottságtól függő eredményének.” Közben a felvehető nőhallgatók számának csökkentéséről Hóman Bálint bizalmas leiratban közölte 1934. augusztus 18-án az egyetemekkel: 19
