Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

„az egyetemet végzők elhelyezkedésének megkönnyítése céljából szükségesnek tartom az egyetemre felvehető nőhallgatók létszámáénak korlátozását.” Ezt követő intézkedése alapján pedig a felvételi keretlétszámon belül a hölgyek aránya a bölcsész- és az orvoskarokon, illetve a műegyetem közgazdasági és kereskedelmi osztályán legfeljebb 30, a gyógyszerészeti tanfolyamon pedig 50% lehetett. (Igaz: ezek a kívánalmak csak részben valósultak meg, hiszen az orvoskarokon a 20%-ot sem érte el a nők aránya, az bölcsészkarokon viszont jóval meghaladta a 30%-ot )8 (A nők férfiakkal való teljes egyenjogúsításáról már egy új történelmi korszakban határoztak: az 1946: XXII. t.c. szentesítette ezt.)

1938-ban a gyakorlati középiskoláról rendelkező XIII. t.c. értelmében a líceumban szerzett érettségi bizonyítvány ezentúl „a tanítóképzőakadémiákon [...], főiskolákon, végül a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karának közgazdasági és kereskedelmi osztályán, valamint gazdasági szaktanárképző intézetében folytatandó tanulmányokra” képesített. A gazdasági középiskolai érettségivel - ez lehetett mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi jellegű - pedig a gazdasági akadémiákra, szakfőiskolákra, illetve a József Nádor Műegyetem mezőgazdasági és állatorvosi karának mező- gazdasági osztályára, közgazdaságtudományi karának közgazdasági és kereskedelmi osztályára, valamint gazdasági szaktanárképző intézetébe lehetett beiratkozni. így az elsősorban elméleti irányú gimnázium érettségijének jogosítványaihoz közelítették a két gyakorlati irányú középiskolatípus - a líceum és a gazdasági középiskola - érettségijét.

Újabb törvényi szabályozásra 1939-ben, majd 1940-ben került sor. A második zsidótörvénnyel (1939: IV. t.c.) a zsidók felvételét a „törvényhozás kiemelte az egyetemi és főiskolai felvételek szabályozásának sorából és a zsidóság társadalmi és gazdasági helyzetének megoldásával kapcsolatos egységes és rendszeres szabályozás körébe utalta” - a Magyar Távirati Iroda kissé megszépítő tudósítása szerint.9 A törvénycikk tulajdonképpen az 1920-as numerus clausus törvény - akkor nem ilyen nyíltan megfogalmazott - intézkedéseit ismételte, sőt, részben szigorította. 1920- ban ugyanis nem minden intézményre vonatkozott a jogszabály, ráadásul nem az összes évfolyamon tanuló, hanem csak a felvehető hallgatók százalékos arányszámát határozták meg. Ezt is úgy, hogy tulajdonképpen a minimumot szabták meg, célként tűzve ki, hogy: „az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallga8 Ladányi Andor: A gazdasági válságtól a háborúig. A magyar felsőoktatás az 1930-as években (Budapest, Argumentum, 2002.) 85-86. p.

9 Magyar Országos Levéltár, K 428/a. Napi hírek, 1940. november 19., 17. p.

20