Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

lentétben - az érettségi vizsga már nem jogosít automatikusan a felsőoktatási intézményekbe való bejutásra. A kormányzat immár megszabhatta, hogy hány jelentkezőt vesz föl egy-egy intézménybe - ez főiskolánként és egyetemi karonként / osztályonként történt minden évben újra megállapítva a felvehető hallgatók számát. (Ha a származásra utaló és a „nemzethűséget” megkövetelő feltételektől eltekintünk, lényegében hasonló e szabályozás a napjainkban is érvényeshez.) Ily módon a törvény mindenki számára korlátozást jelentett - mindenekelőtt persze a zsidók és (szintén ki nem mondottan) a nők vonatkozásában.

A numems clausust - sőt: kezdetben a numerus nullust, a zsidóság teljes kizárását a felsőoktatásból - elsősorban a leginkább érintettek, az egyetemi hallgatók követelték. 1919 végén, 1920 elején azonban a politika eszközévé vált és bizonyos hatalomra is szert tett ifjúságot - túlzott radikalizmusuk miatt - már inkább fékezniük, mint bátorítaniuk kellett a korábban őket támogató, ám ekkortól a sorozatos kilengések miatti negatív külföldi visszhangoktól jogosan tartó politikusoknak és professzoroknak. „Ha a fejleményeket jól figyeltem meg - összegezte az 1919 végi helyzetet, a tanárok többségének álláspontját tolmácsolva Doleschall Alfréd, a budapesti tudományegyetem jogtudományi karának dékánja -, a numerus clausus kérdését [...] a hallgatóságnak az az erőszakosságoktól kísért mozgalma indította meg, mely kezdetben a proletárdiktatúra garázdálkodásaiban részes vagy legalább vele rokonszenvezett ifjaknak kizárására, majd annak a kétségbevonhatatlan ténynek appreciálásában, hogy a szovjeturalom szinte programszerűen a kereszténység letörésében is kul- minálódott, aminthogy vezető és ihlető képviselői túlnyomó részében a zsidó fajhoz tartozók voltak, megkülönböztetés nélkül és általányságban arra irányult, hogy zsidók az egyetemre be ne fogadtassanak, vizsgákra és szigorlatokra ne bocsáttassanak. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy még annyira felkorbácsolt szenvedélyek közepette, a bolsevista rémuralom természetes visszahatásaként mutatkozó közhangulathoz való legmesszebb menő alkalmazkodás mellett is a polgári jogegyenlőség elvén felépült állami szervezetben egyetemi hatóságok ily extrém álláspontra nem helyezkedhetnek. Nem is tette a fakultások egyike sem, de mindegyik konstatálva azt a tényt, [...] hogy kiváltképpen a kommunizmus tobzódásai sajnálatra méltó jelentékeny részben diplomás orvosokat, tanárokat és jogászokat éppen úgy megejtettek, amint az egyetemi hallgatók széles rétegeit hatalmukba kerítették. [...] Az ifjúság egy részének szóban levő önkényes és erőszakos fellépése, mely szeptember 26-án az Egyetem bezárására vezetett, a vizsgálatoknak és avatásoknak november 17-től újból felvétele óta is megnyilatkozik, mégis végzetes hibának tartanám, ha az ifjúság egy részének határozottan rendbontó és fegyelem sértő, az egye14