Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

tizmusnak. Annál inkább 1919-től - amiben azonban a Tanácsköztársaságnak is komoly szerepe volt. Liberális-konzervatív középosztálybeliek váltak szinte az egyik pillanatról a másikra antiszemitává (persze nem a szó mai értelmében). Mindez pedig olyan folyamatokat indított el és gerjesztett, amelyek még napjainkban is mérgezik szellemi életünket, leginkább a ma is érezhető népi-urbánus ellentétek és viták formájában.

Meghatározónak bizonyultak ezek az előzmények a két világháború közötti magyar egyetemi és főiskolai felvételi rendszer szempontjából is, hiszen ez a - leghátrányosabban éppen a zsidóságot érintő - numerus clausus törvényen, illetve annak módosításain alapult. Ráadásul a korszak legjelentősebb egyetemi ifjúsági egyesületei, a bajtársi szövetségek - közülük is főleg a Turul és a Hungária - állandóan napirenden tartották e kérdést, a zsidó hallgatók létszáma korlátozásának szigorú betartatását követelve.

1920-ig Magyarországon semmilyen formában sem korlátozták a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát. A bejutás feltételének a sikeres érettségi vizsgát tekintették, amelyet Leo Thun 1851. június 3-i rendelete vezetett be, a nyolcosztályos gimnázium modelljével együtt. A század végére a többi középiskola-típusban is rendszeresítették az érettségit. Rendes, tehát teljes jogú hallgatónak azonban csak azokat a diákokat vették fel, akik gimnáziumi matúrával rendelkeztek; a reáliskolában érettek kizárólag a tudományegyetemek matematikai és természet- tudományi szakjaira, a műegyetemre, a bányászati és erdészeti akadémiára és a gazdasági akadémiákra iratkozhattak be. 1895-től már hölgyeket is felvehettek a bölcsész- és az orvoskarokra, a későbbiekben (1904-ben és 1905-ben) ezt annyiban módosították, hogy közülük kizárólag a jelesen érettségizettek válhattak rendes hallgatókká.

1918-1919 a felvételi eljárások tekintetében is alapvető változásokat eredményezett. Már az első világháború alatt is - a hadba vonuló fiatal férfiak felsőoktatásból való kimaradása miatti természetes jelenségként - jellemző volt a nők fokozatos térnyerése, 1918 decemberében pedig már mindenféle korlátozás nélkül kerülhettek az univerzitásokra. A tanácsköztársaság idején pedig már olyan - végül meg nem valósult - tervek is születtek, miszerint a kiváló előmenetelű, ám középiskolai végzettséggel nem rendelkező munkásfiatalok is egyetemi polgárok lehettek volna.

Az első világháború után a felsőoktatásban bekövetkezett nemzetközi változásokat kiválóan elemezte a nagy hatású - mára szinte teljesen elfeledett - kultúrfilozófus, Komis Gyula. Az 1936. évi Magyar Felsőoktatási Kongresszuson elmondott beszédében kiemelte, hogy szerinte három fő szellemi áramlat irányítja a fejlődést: „Az első a heves demokratikus koráramlat, amely a munkásság politikai hatalmának hirtelen megnövekedőid