Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Ujváry Gábor: A felsőoktatási felvétel szabályozásai a két világháború közötti Magyarországon

séből támadt.” Ez a Szovjetunióra és Németországra a leginkább jellemző, azonban: „[...] ma már világszerte nem az egyetemek demokratizálása, hanem szellemi arisztokratizálása, csak a kellő rátermettségűek kiszemelése az egyetemi probléma. [...]

A forradalmakat követő szélső demokratizmus árapálya után számos államban az izzó nacionalizmus az egyetemi reformok bőven buzgó forrása.” Olaszország és a Német Birodalom a legjobb példák erre. „Az újraéledt forró nacionalizmus azzal vádolja a liberális egyetemet, hogy [...] beleveszett a száraz intellektualizmus merő szakszerűségébe, kiveszett az egyetemből a belső jelentést adó átfogó eszme, a nemzeti élet valóságával egybeforrt kapcsolat. [...] Az autonóm egyetem nem lehet állam az államban. [...] a tudomány feladata is kizárólag a nemzet szolgálata: ez az egyetem helyes szervezetének alapelve.

Az egyetemi-főiskolai reformok harmadik forrása korunk gazdaságitechnikai szelleme. Ez a legmélyebben Oroszország főiskolaügyébe nyúlt bele. [...] a szovjetegyetemek és főiskolák csak olyan ismerettárgyakat kutatnak és tanítanak, amelyeknek közvetlen élet- és hatalmi értéke van, amelyek anyagi szükségleteket elégítenek ki s a szovjetimperializmus célját szolgálják. [...] a tudomány egyoldalú termeléstechnikai célzata a főiskolákat a legszorosabb kapcsolatba hozza a gyárakkal s ipari telepekkel.

A német nemzeti szocializmus viszont a nemzeti-biológiai világnézet alapján szorítja meg, legalább elméletben, a tudomány fogalmát [,..].”2

A korabeli Európa felsőoktatását találóan jellemezték Komis kategóriái. A három fő tényező közül azonban az első (a demokratikus koráramlat) csak meglehetősen korlátozottan, a második (az izzó nacionalizmus) már annál erősebben, a harmadik pedig (a gazdasági-technikai szellem) inkább csak a második világháború idején, a gyakorlati szakmák iránti igény növekedésével párhuzamosan éreztette a hatását Magyarországon. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a magyar felsőoktatás szerkezete egyaránt különbözött a nyugat- és a kelet-európaitól. Az ottani államokétól eltérő, egészen más természetű problémák jellemezték a 20. század eleji, majd az 1918 utáni Magyarországot. Az 1900-as évek elején - az összlakosságbéli arányokhoz képest - a nem magyar anyanyelvű, nemzetiségi hallgatók számának igen erős alul-, a zsidó származású fiatalok rendkívüli felülreprezentáltsága határozta meg a magyar felsőoktatást, amely még változatlanul az „elitképzést” szolgálta. így az alacsonyabb társadalmi ré2 Komis Gyula: Az egyetemi oktatás főbb kérdései. In: Magyar felsőoktatás. I. Megnyitás, általános szakosztály (Közzéteszi Hóman Bálint, szerk. Mártonffy Károly) (Budapest, 1937. Egyetemi Ny.) 16-18. p.

11