Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Körösi Zsuzsanna: Az „ellenforradalmárok” gyermekeinek felvételi tapasztalatai a Kádár-korszak első felében - visszaemlékezések tükrében

az utasítás azon kitétele, hogy a „továbbtanulásra jelentkezőket fokozott gondossággal és alapossággal kell elbírálni, továbbá minősíteni” biztosítékot nyújtott a párthatározat végrehajtására.

Az enyhülő politikai légkörben a felsőoktatási intézményekbe való felvételt liberalizálták, a 3/1963. (V. 19.) MM számú rendelet már nem tartalmazott negatív kitételeket, a hátrányos megkülönböztetés gyakorlata azonban még évekig működött, az elítéltek gyermekeinek főiskolai, egyetemi továbbtanulását továbbra is megnehezítették.

A hátrányos megkülönböztetésre, illetve annak kivédésére két esetet szeretnék bemutatni.

Katalin 1943-ban, Budapesten született. Apját, aki 1956-ban az újpesti nemzeti bizottság tagja volt, 1957 novemberében letartóztatták, majd 1959-ben kivégezték. Katalin 1958-ban jó eredménnyel fejezte be a nyolc általánost, de nem tanulhatott tovább. Ekkor még kötelező volt beírni az önéletrajzba, hogy apját börtönbüntetésre ítélték, majd később, hogy kivégezték, tehát Katalin sehogy sem tudta eltitkolni stigmáját. Jelentkezett több középiskolába, szakmunkásképzőbe is, de mindenhonnan elutasították, és végül az általános iskola igazgatója közölte a családdal, hogy Katalin, apja 56-os múltja miatt sehol sem tanulhat tovább.

Katalin a következőképpen idézte fel az akkor történteket:

Én 1956 után nem tanulhattam tovább. A továbbtanulási lapomat a középiskolákból visszaküldték. Végül az igazgatónk megmondta, hogy apukám miatt nem tanulhatok tovább. Rendkívül sajnálja, de ö nem tehet róla. Az hagyján, hogy gimnáziumba nem vettek fel, de még ipari tanuló sem lehettem. Más választásom nem volt, elindultam munkát keresni a Váci úti gyárakban. Eleinte kedvesen fogadtak, de amint megtudták, kinek vagyok a lánya, apám miért van börtönben, abban a pillanatban megköszönték, hogy jelentkeztem, és nem vettek fel. Végül rokoni segítséggel kertészeti segédmunkásként helyezkedtem el.

A család reménytelennek látta az amúgy is nagyon nehéz helyzetüket. Mint oly sokan mások, ők is megpróbáltak új életet kezdeni. Annak érdekében, hogy eltitkolják környezetük előtt az apa múltját, az özvegy újból férjhez ment, és a második férj adoptálta Katalint, ezzel megváltoztatta nevét, életrajzát, vagyis megkönnyítette további sorsát.

Amikor apukámat kivégezték, anyukám nagyon sírt, teljesen ki volt borulva. [

_] A tanácselnök javasolta neki, hogy menjen férjhez, és a férj

e vegye a nevére a gyerekeket. Az örökbefogadást Újpesten napokon belül elintézték. Fekete József lett az apám. A továbbiakban az ő neve szerepelt az életrajzomban. Ha kiderült volna, hogy ki az édesapám, akkor én nem érettségizhettem, nem tanulhattam volna tovább, és később nem ta201